Semmi se számít

Szerző: denketDátum: 2010. március 20. 10:46

Műfaj: VersCimkék: haboru elet, harc

Semmi se számít

Havat taposnak szapora léptek,
A talpak alatt nyoma a vérnek
Mit kihúztak egy testből a fémek;
„Tán örülhetek, hogy még élek?”

Ott felhangzik egy hangos kiáltás;
Üvölti milyen ott a kilátás:
„Fölösleges az egyes kiállás!”
Nehogy a végén legyen sírásás…

„Hadd robbanjon mellettem az atom,
Kit érdekel?! – sugárzik a karom…”
S hasonlóan rohan a sok barom:
Elszántan, nekik is kell hatalom.

Harcol mindenki, mindenki felén,
A háborúnak tüzes hevén;
„Egy golyózápor száguld most felém,
Örülök, ha egy se hasít belém…”

Néz egy géppuska – mi látószögben,
Hasra azonnal – gondoljuk többen,
Egyik elesett, a kezét törte…
Egy lövés kedvünk kettőbe lőtte;
Azok ellenünk lőnek töretlen;
Küzdjük át magunk az árokhegyen,
Majd meglátják az egyező jelet:
„Barátok rögvest le a fegyvert!
Párunkat hiába öleltek,
Hiába kipróbált ötletek,
Traktáló tanári töltetek:
Párunkat már meg is öltetek…”

Hallanak minket, megvigasztalnak,
Sebeket kötnek, több lőszert adnak,
Mutatják mi vár: további hadak,
Véres harcmezők, leomló falak…
…és ott, a fő cél: az Élet maga.

Övünkbe jó töltényt, mennyit fűzünk?
Célt magunk elé milyet tűzünk?
Tudjuk pontosan mit űzünk?
Azért mennyire küzdünk?
Hogy miért is küzdünk?
És hogyan tűrjük?
Megrendülünk?
Megszűnünk?
Tűrünk?