Spanyolfal árnyékában
Dátum: 2011. április 08. 22:10Műfaj: NovellaCimkék: úgy, így |  |
Most valami figyelemfelkeltő szöveget kellene ideírnom, de azzal felfedném a titkokat. Így is sokmindent elárultam. Hallgatni arany! Olvasás közben ne mozogjon a szátok...
Jeromos mutatta meg neki a befalazott bejáratot. Zsidó barátja akkor akadt rá, amikor kipakolta a régi újságok tömkelegét a pincéből, közvetlenül azután, hogy megvásárolta azt a szúette, múltszázadi házat a Rue de Voltaire és a Rue de Caesar sarkán.
Kibontatta, de a mélybe vezető csigalépcsőn félt egyedül lemenni. Az igazságot megmondva, Bogozci felügyelő sem nagyon akart belépni a sötétségbe, jóllehet a párizsi rendőrség állományában eltöltött idő alatt látott már egyet s mást. Végül aztán beadta a derekát, és egy elemlámpa fényében óvatos léptekkel lemerészkedett. Amit azonban ott talált, az még őt is teljességgel meglepte. Jeromos persze nem jött le vele-talán attól tartott, hogy holmi alvó, gestapos nácik bukkannak fel-, de egy tiszteletreméltó, munkájában megőszült ékszerésztől nem is várható el, hogy vakmerő cselekedetekre ragadtassa el magát. A ház előző tulajdonosa egy neves orosz származású férfi volt, aki Lenin, Marx és egyéb kommunista szerzők műveit fordította franciára. Aktát talált róla, innen az adat. Figyelte a titkosszolgálat is.
Néhány nap után persze Jeromos is tett egy látogatást odalent, s élvezettel vette birtokba háza plusz szobáját. Mintha legalábbis a Merovingok elfeledett kincsét találta volna meg. Erről természetesen szó sem volt. Bogozci akkor nem ment többe le, túlságosan elfoglalták a Wilhelm Landig ügy szövevényes szálainak kibogozása. Csak most, hogy barátja már a Pere Lachaise temető egyik borostyánnal benőtt kriptájában szunnyad, tért vissza, hogy felderítse a dolgok mikéntjét. Már a második napon érezte, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, az anyagok végighallgatása több hetét is igénybe vette. Nem kizárólag a kíváncsiság vezérelte, hanem a detektívekre úgy jellemző vadászkopó ösztön, amely nem hagyta addig nyugodni, míg a történet végére nem ért. Amikor ez bekövetkezett, a jóleső elégedettség helyett a teljes kétségbeesés érzése vett erőt rajta. Petr Bogozci, lengyel emigránsok leszármazottja, teljes szívében katolikus, Párizs mocskának eltakarítója, ettől kezdve nem találta a helyét a világban. Naphosszat keresztrejtvényeket fejtett, csak hogy elterelje a figyelmét a fejében felhangzó hangoktól, amelyek mintha egyenesen a magnószalagokról kúsztak volna át agyába. Néhány felvételt újra meg újra meghallgatott, mégsem tudott szabadulni tőlük. Bárcsak az a szoba örökre a feledés homályába borult volna! Egyre inkább úgy érezte, hogy Jeromost is a szalagok meghallgatása vezérelte a háza tetejére, és onnan vissza a mélységbe. De őt nem szippanthatta be, nem törhette meg! Továbbra is hinnie kellett!
Kik ők? Miért fontos az amit mondanak? Egyáltalán, kinek fontos? Látszólag egyszerű, hétköznapi emberek. Tanárok, papok, kétkezi munkások, diákok. Bogozci felügyelő nem szerette, ha olyan események alakítják életét, amelyekre nincs ráhatása. A kételkedés szörnyetegének árnyékában találta magát, amely napról-napra mélyebben kapaszkodott megsebzett lelkébe. Lehet, hogy a kettő meg kettő nem négy? Ha tényleg homorú a Föld, és az emberek a belsejében élnek? A csillagok nem elérhetetlenek, vagy az egész világ csupán csak az elméjének kivetülése?
Bogozci bezárkózott. Az a hatvanhat négyzetméteres, hat méter magas szoba lett az ő szigete, ahonnan nem menekülhetett. Hatalmas szakállat növesztett, és nyolc kilót fogyott, de amikor napok múlva feljött a napfényre úgy gondolta, hogy valamelyest sikerült lecsillapítania háborgó lelkét. A szobának azonban pusztulnia kellett! Úgy érezte, hogy tűz segítségével tudja csak megsemmísíteni a benne növekvő démont, amely a hangszalagokból nyeri a növekedéséhez szükséges táplálékot.
Két kanna benzint locsolt szét a polcok labirintusában és még egyet ahogy fölfelé caplatott a csigalépcsőn. Egy hevenyészve eldobott, félig elszívott cigaretta, és a mélyből lángok csaptak föl. Bogozci élvezettel hallgatta, ahogy a tűz elemészti a lehallgatások bizonyítékát. Kisvártatva azonban másmilyen hangok is felharsantak elméjében. Emberi hangok, sikítások, segélykiáltások. Bogozci befogta a fülét, de a hangok nem hallgattak el. Ismerte a hangokat. H. úr mély, mormogása, E. asszony gyengéd, cirógató hangja, L. őrmester raccsoló altja, P. úr idegesítő akcentusa.
Mikor kezdődött? De ami ennél is fontosabb: mikor lesz vége? Bogozci nem bírt megnyugodni. Valami megmagyarázhatatlan erő, újra meg újra arra késztette, hogy visszatérjen a házhoz. Két teljes napig tudta magát visszatartani. De nem dacolhatott tovább, midőn lement a nap visszaóvakodott. A szoba teljesen kiégett, a szalagok megsemmisültek. Egyvalami azonban ellenállt a lángok pusztításának. Egy falba süllyesztett páncélszekrény. Talán az egyik polc mögött rejtőzött. Nem kellett neki kulcsot keresnie hozzá. Határozottan megközelítette, és tekergetni kezdte a számzárat. Pontosan emlékezett a helyes kombinációra; a születési dátuma volt. Eszébe jutottak más dolgok is. Talán az a furcsa telefonhívás pár órával ezelőtt? Téves hívás volt, egy ismeretlen hang a Romanov ékszerboltot kereste. Ha emlékei nem csaltak, akkor ő javasolta Jeromosnak a ház megvételét. Sejtette, hogy mit fog találni a páncélszekrényben. Pénzt, hamis útleveleket. De újfent csalódnia kellett. Amikor kinyitotta, egy magnót talált a belsejében. A felvevője be volt kapcsolva. Bogozci leállította, és visszatekerte. Amikor visszakapcsolta a saját hangját hallotta, alig néhány órával ezelőttről. Mi a fene? Megragadta a magnót és lehajította a padlóra. Tudta már, hogy honnan ismerősek a szalagokon hallható hangok! Rokonai, szomszédai. A széfben egy újságot is talált. Aznapi volt. Egy fényképet látott az elején. Nácikat ábrázolt, az egyikük be volt karikázva. Belelapozott az újságba és elolvasta a cikket. Teljesen ledöbbent. Lehetetlen! A romok alá eltemetett emlékek feltörtek a felszínre. Bogozci leroskadt a földre. Annyira magába fordult, hogy nem hallotta meg a lépcsőn közeledő lépteket. Szóval Jeromos sem magától esett le a tetőről.
De most mégis ott áll előtte! Felnéz, és mindent megért. Tekintete zavarosnak tűnik, keze remeg, magában motyog. Pontosan abban a helyiségben fekszik, ahol egykoron ő és társai kínzásokkal próbáltak meg vallomásokat kicsikarni. Felismeri Jeromosban azt a zsidó fiút, akinek a szüleit a szeme láttára kínozta halálra. Hiába, késő a bánat.
Hirtelen felindulásból revolvert ránt. Jeromos kezében is pisztoly dördül. Mindketten a földre zuhannak. Sebük halálos, nincs tovább! Nem szenvednek sokáig.
A lépcsőn két alak lépdel le percekkel a lövés hangjai után. Kinézetük lényegtelen. Elégedettek a látvánnyal. A kísérlet sikerrel zárult. Ami egykoron lehetetlennek nézett ki, az mostanra valósággá vált. A hamis újságot egyikük elrakja. Elhagyják a szobát.
A néhai Jeromos, valójában Karl Dunker SS untersturmführerként tevékenykedett a háború végéig, míg a néhai Petr Bogozci nem volt más, mint Jeromos Löwenthal egy krakkói zsidó család sarja. Nagyon távolról hegedűszó hallatszik...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 10 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#23497) | 2011. április 13. 10:27 |
kifejezetten üditö teged olvasni :) | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#23495). |
|
2. Pyrrhusz (#23496) | 2011. április 12. 19:22 |
Van benne az is...:) | |
| |
3. Pyrrhusz (#23495) | 2011. április 12. 19:20 |
Kifejezetten kedves, hogy benéztél ide! | |
Válasz bobita hozzászólására (#23490). |
|
4. Pyrrhusz (#23494) | 2011. április 12. 19:12 |
Többfajta értelmezés lehetséges. Mindenki azt gondol erről, ami jólesik.:-)) A többiről lásd a bevezetőt. Legalább száz évre titkosították... | |
| |
5. Unole Lozen (#23493) | 2011. április 12. 19:01 |
Érdekes... Hát szóval ez olyan...izés történet talán. A Mandzsúriai jelölt volt hasonló agymosásos sztori.(már ha erről van szó) | |
| |
6. bobita (#23490) | 2011. április 12. 17:41 |
stirlitz-i törtenet, a tavasz 18 . pillanata ! | |
| |
7. Jones Brigitta (#23489) | 2011. április 11. 22:41 |
A történetre azért nem írtam semmit, mert nem értettem meg és nem akartam nagyon hülyének látszani az értetlenkedésemmel. Neked mindig olyan csavaros, sejtelmes történeteid vannak, amik sehogy nem passzolnak az én egyenes, egyszerű gondolkodásomhoz, viszont izgat a rejtély és végig reménykedem, hogy a végén rájövök a történet nyitjára, de nem, sajna. | |
| |
8. Pyrrhusz (#23474) | 2011. április 11. 18:27 |
Ám legyen! Látom jegyzetelés közben nem jutott idő a történetre.:-)) Persze legalább "tollat" ragadtál.... | |
| |
9. Jones Brigitta (#23466) | 2011. április 11. 01:40 |
az SS tiszt beosztása nagybetűvel írandó | |
| |
10. Jones Brigitta (#23465) | 2011. április 11. 01:32 |
...elemlámpa fényénél... | |
| |
