vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szánalmas!

Műfaj: EgyébCimkék: szereplés, celeb, híresség, idegesítő, bulvár, újság, televízió

Egyre ritkábban nézem a kereskedelmi csatornák műsorait, és szinte sohasem veszek a kezembe bulvárújságokat, ugyanis nem vagyok kíváncsi arra a kontrollálatlan mennyiségben hömpölygő szemétre, amely ezekből az orgánumokból ömlik az emberekre.

Egyre ritkábban nézem a kereskedelmi csatornák műsorait, szinte sohasem veszek a kezembe bulvárújságokat, ugyanis nem vagyok kíváncsi arra a kontrollálatlan mennyiségben hömpölygő szemétre, amely ezekből az orgánumokból ömlik az emberekre. Nem elsősorban a negatív tudósításokra, rosszul végződött estekre gondolok itt elsősorban, bár, ami az itt leadott híreket illeti, szintén beleférne tiltakozásom lajstromába; mintha az emberek csak és kizárólag a rosszra lennének kíváncsiak. A napi hírek lassan csak abból áll, hogy itt és itt ennyien haltak meg, másutt ilyen balesetek történtek, ebben és ebben az országban ennyi és ennyi áldozatot követelő trópusi vihar, földcsuszamlás, szökőár, földrengés történt, a maffia ezt és ezt tette el láb alól, a tőzsdék naponta mennyit zuhantak, amelynek következtében családok lettek gyilkossá, öngyilkossá. Saját országunkban a pártok marják egymást, nemzeti ünnepeinken minden évben brutális balhék, és ellenőrizhetetlen összecsapások követik egymást, miközben a gazdaság sosem látott mélypontokat dönt meg, az egészségügy, oktatásügy, sport szervezetlenségbe és fejetlenségbe fullad, de politikusainkat még mindig csak saját pecsenyéjük sütögetése, és a hatalom megőrzése foglalkoztatja. Ez is lehetne témám, most azonban egy ennél még felháborítóbb jelenség miatt éreztem úgy, hogy „tollat” kell ragadnom, hogy kiírjam magamból felgyülemlett dühömet. (A rossz hírek közé ugyanis néha még bele-belecsöppen egy-két örömteljes hír is: perzsa leopárdkölykök, vagy kis orrszarvú születtek a budapesti állatkertben, hogy csak kettőt említsek… majd ha már ezek a jó hírek is eltűnnek, akkor fogok írni egy nekrológot a világ szebbik felének eltűnésén keseregve.)

Egyelőre azonban maradnak itt nekünk Győzikék, Molnár „Nagy Ő” Anikók, Rubint Rékák, Hargitai Beák, Anettkák, Kiszel Tündék, Madár Veronikák, Koós Rékák, Debreczeni Ziták (és barátnői), vagy a Liptai-Gesztesi házaspár, és nagy „kedvencem”, Sarka Kata… de a sort még bőven folytathatnám. Sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon konkrét nevekkel írjam-e meg írásomat, végül azonban emellett döntöttem; ha ezek az emberek ennyire vállalják magukat, akkor vállalják a kritikát is! Szóval a „celeb”-jelenség dühített fel oly mértékben, hogy már nem bírtam tovább magamba fojtani. Egyszerűen nem lehet már úgy bekapcsolni a televíziót, hogy ne valami nézhetetlen, igénytelen, buta celeb-műsort kapjak a képembe csak úgy, hígítatlanul. Már eleve ez a szó, ez a meghatározás bicskanyitogató. A szó eredetileg az angol celebrity, azaz híres ember, híresség magyarosításából jött létre – tessék, már megint egy haszontalan dolog, amiben az amerikai szubkultúrát majmoljuk! És nem elég, hogy lassan minden baromságot átveszünk, saját tradícióinkat és értékeinket elfeledve, de ezek után a média arc nélküli irányítói még rá is tesznek egy lapáttal: szinte ösztönzik ezeket a senkiket, hogy ilyen és hasonló jelzőkkel illessék magukat, mintegy kiemelve őket az istenítő, buta tömegből. De valójában kik ezek az emberek? Mit tettek le az asztalra, hogy így felnézzünk rájuk? Felnézhetünk rájuk egyáltalán?

Ilyen szenny ömlik a televízióból, az újságokból nap mint nap, és ezek az emberek lesznek a felnövekvő nemzedék példaképe, ahelyett, hogy olimpikonjainkra, tudósainkra, művészeinkre néznének fel. De hát ne is csodálkozzunk; ahogy a gyerekek hazaérnek az iskolából, bekapcsolják a televíziót, és estig a következő műsorok közül mazsolázhatnak: Mónika Show, Barátok közt, Joshi Barat Show, Jóban Rosszban, Celeb vagyok, ments ki innen, Senorita Szöszi, Győzike Show, stb. Egytől egyig olyan műsorok, amelyek semmi értéket nem közvetítenek. De nem is kell ilyen messzire menni; elég csak bekapcsolni az RTL Klubot kéthetente vasárnap, csak hogy sportot nézzünk, és „végigélvezni” a soron következő Forma 1 közvetítést, Palik László veretes közvetítésével. Hiába szeretem a motorsportot, a Forma 1-et, ha ez a pökhendi, nagyképű és tehetségtelen ember közvetíti, inkább nem nézem a futamokat. Csak néhány gyöngyszem aranyköpései közül: „Leputtyan egy kis eső; itt most bocsi van; bekajálták; bereggelizték; tolja a bringát; felrepült a motyó; kajak srácok; kajakra vezet; bucira aláz; hoppácska; agyaroggyant módon; picit hezitatívabban (ilyen szó nincsen a magyar nyelvben) kezeli a dolgot; Raikkönnen és Hamilton butáskodik; Massa benn van a husiban; Hamilton beeszesedett; Fisichella butáskodik bent a pályán…” és még sorolhatnám. Ja, a kedvencem: vótt-hótt-vóna… ilyen szavak sincsenek a magyar nyelvben, ő viszont állandóan használja!!! Az igekötőket, ragokat, képzőket rendre hibásan alkalmazza, és úgy általában helytelenül beszéli édes anyanyelvünket. Egyáltalán olyan lekezelő stílusban beszél azokról a sportolókról, akik a világ legelismertebb autóversenyzői, hogy az már felháborító. Nem is értem, hogy az általam egyébként szakmailag elismert Vitray Tamás hogyan vehetett fel sportközvetítőnek egy ilyen tehetségtelen, a sporthoz nem értő, helyesen beszélni is képtelen embert. Szaktudása jóformán egyenlő a nullával, bármi, amit érdemben megtudhatunk egy-egy verseny közvetítése során, azt Czollner Gyulának köszönhetjük, mert Palik László csak a saját hangjában tetszelegni és jópofáskodni jár a futamok közvetítésére.

Folytassuk a sort a bájosan duci, de mégis vörös démonnak, és a végzet asszonyának kikiáltott Liptai Claudiával, akit volt szerencsém személyesen is ismerni, minthogy fél évig gimnáziumi osztálytársam volt. Azért csak addig, mert nemes egyszerűséggel nyolc tantárgyból megbuktatták félévkor, és a tanárok nem bízván főnixi feltámadásában év végéig, eltanácsolták. Bár mindenki úgy tudja, hogy ő olyan jófej és vagány lány volt, hogy nem bírtak vele a tanárok, és ezért kicsapták; nos, mindenkitől bocsánatot kérek, ha ezzel a mondatommal egy világot döntöttem össze Liptai Claudiával kapcsolatban; tudom, ez a tény így sokkal snasszabb, és nem is hangzik olyan jól, de mégis ez az igazság. Sosem felejtem el, ahogy magyar irodalom órán nem lehetett folytatni az oktatást, mert olyan harsányan röhögött Gogol: Az orr című művének abszurditásán. Aztán hogy, hogy nem, az egyik legkedveltebb reggeli tévés személyiség lett, bár nem tudom, hogy ki és mit látott meg benne pozitívumként, érvként, vagy egyszerűen csak érdemként. Bár az tény; a középiskolás évek óta előnyére változott: a cirkuszsátor méretű ruhákat elfelejtette, feleakkorára fogyott, és kesevörös haját is igényesebb színűre festi. De hogy miért őt kell majd figyelemmel követni az afrikai szavannán, Frei Tamás műsorában, az ismételten rendkívül jó csengésű „Sztárok a fejükre estek” című parádéban, nos, fogalmam sincs. Ő mindenesetre kijelentette: már csak azért is igyekszik megnyerni a versenyt, hogy Jószolgálati nagykövet lehessen Angelina Jolie és Brad Pitt mellett. És hogy láthassa őket. Nem azért, hogy a szerencsétlen afrikai éhezőkön segíthessen… hajrá Claudia! És akkor rögtön itt van kedves férje, a joviálisan kövér, azonban minden tehetséget nélkülöző Gesztesi Károly, „színművész” (számomra csak egy felkapott ripacs), író, közszemélyiség, partyarc, egyszóval celeb, aki saját magáról írt életrajzi ihletésű művében, a „Bulik, balhék, sztorik” című, mindent megmagyarázó remekműben ecseteli élete nagy sztorijait. Állítom, hogy velem több izgalmasabb buli, balhé és sztori esett meg, mint vele… de, még ha volt is tehetsége, mindenképpen aprópénzre váltotta azt a felkapottság és pénz érdekében. Akkor pedig eladta lelkét az ördögnek, bár mégse említsük egy lapon Goethe Faustjával, Madách Ember tragédiájával, vagy a Mephistoval.

Olyan tülekedés van celebjeink között, hogy azt sem tudom, kivel folytassam. Talán a szebb napokat is megért Molnár „Nagy Ő” Anikóval, aki szép reményekkel indult egyik reality showtól a másikig, csak hogy kibontakoztathassa „tehetségét”, bár leginkább csak bájait bontakoztatta ki. Eleinte még olyan jól csengő mondatokkal bombázta a nagyérdeműt, hogy ő bizony orvos szeretne lenni, gyermekorvos, és hasonlók. Talán hogy jobban bevágódjon. Nem tudom; mindenesetre ma már az érettségit sem nagyon lehet nála feltételezni. Aki ennyi lehetőséget kap a sorstól, de mégsem tudja azt kamatoztatni, talán megérdemli, hogy közel 30 évesen még mindig csak sodródik az árral, és fogalma sincs, hogy holnap miből fog megélni, miközben izzadtságszagúan próbálja még eladni magát egy-két szánalmas cikkel és szenzációhajhász riporttal, amelyek mellműtétjeiről és szakításairól szólnak. Pasi-ügyben is egyre inkább lejjebb adja, bár ez is inkább csak celeb-szinten mérhető: Bochkor, Kammerer (bár az én szememben Kammerer eddig többet tett le az asztalra, mint Bochkor – itt inkább csak kapcsolatuk tartalmát és időintervallumát értem), majd egy neve nincs, fekete táncos fiú. No comment. Ma talán már eszébe sem jut, hogy orvos szeretne lenni, megelégszik azzal is, ha arról írnak az újságok, hogy hány köbcentis mell-implantátumot helyeztek be neki… és ezért még kap egy kis pénzt is.

Koós Réka a következő, akiről tulajdonképpen nem tudom eldönteni, hogy kicsoda, micsoda. Időnként feltűnik a bulvárújságok oldalain a kislányával, és a romba dőlt családi életével, de eddig tulajdonképpen számomra még nem derült ki, hogy az előadói pálya mely részén kell őt értelmezni… ahhoz képest viszont rendkívül jól eltengődik, hogy nem tudjuk, miből. Bár valószínűleg apuka „Kislány a zongoránál” című harminc-negyven éves dalából élnek még mindig ilyen jól. Csak így tovább, Réka!

Aztán itt van a két fittness-guru, Norbi és Réka, akiktől folyton minden bulvárújság és kereskedelmi csatorna hangos. Mindig és mindenkit le akarnak fogyasztani (ez még nem is lenne baj, csak kár, hogy mindezt a saját anyagi érdekükből, és a lényeg, hogy az illető celeb legyen), de ugyanennyire divatot diktálni is szeretnek. Pedig Rékának nem ártana néha tükörbe is nézni! Fiatal, csinos (az alakja – bár szerintem ezt is túlzásba viszi), de ahogy felöltözik, az bizony inkább egy luxus-prostit juttat az eszembe, mint egy kétgyermekes családanyát. Ízléssel és visszafogottabban is lehet valaki divatos, semmint hogy bokorugró szoknyával, 50 cm magas körömcipővel, és tökéletesre szabott, köldökig kivágott műdekoltázzsal hívja fel magára a figyelmet. És ráadásul mindez olyan piaci! Éppen csak az nincs rá kiírva, hogy mennyibe kerül egy fél órára. Ha pedig ki kell nyitnia a száját, olyan egyszerű, mint a fabalta.

Aztán itt vannak az egyen széplányok, akik közül azt sem tudom, hogy melyik kicsoda, annyira egyformák. És persze mindannyian barátnők. Igaz barátság lehet… Zimány Linda, Debreczeni Zita, Pantichnin Edina, Bódy Szilvi, Hargitai Bea, Dukai Regina és barátnőik. Akik egymás levetett pasijával járnak, szórják azok pénzét, szerepelnek néhány igénytelen, hiteltelen celeb-műsorban, piacra dobnak egy-két fehérnemű kollekciót, aztán megebédelnek (szigorúan csak salátát, vagy ráklevest ásványvízzel!) a Leroyban, mert nincs más dolguk. És megbeszélik a világ dolgait, ami számukra a divatról, a többi celebről, és a soron következő dubaii utazásról szól, és persze a pasikról, akiket mindannyian ismernek, hiszen egymás között osztogatják a már megunt milliomos lúzereket. Szigorúan csak milliomosokat…

És most jöjjön a hölgyek közül a legszánalmasabb: Kiszel Tünde, mindenki Tüncikéje. A kis Sztracsatella anyukája, ahogy Bagi és Nacsa mondanák… Kicsoda is ő voltaképpen? Fogalmunk sincsen, de talán saját magának sincs. Operagálákon (külföldi celebek mellett) és naptárakon kívül miben szerepelt? Ja, a Vacsoracsatában… (még egy igényes műsor!), de ott is égett, mint a Reichstag! Beszélni nem tud, énekelni nem tud, táncolni nem tud, ízlése nincsen (fekete ujjnyi vastag szemöldökhöz, fehérre hidrogénezett haj?!); akkor mit tud? Miért van folyton a televízióban? Meglátom, meghallom a hangját, már nyúlok a kapcsolóért, olyan kiborító hatással van rám.

Aztán itt vannak ömlesztve a magyar szappanopera hősök, és hősnők, akiknek sem a sorozatbeli, sem a valódi nevét nem tudom, egy-két durva kivételtől eltekintve, akik annyit szerepelnek a médiában, hogy már kiverik a szememet. Nem tudom, hogy mikor, melyik szappanoperában szerepeltek, nem tudom, hogy kit játszottak, nem is érdekel, de hétről hétre elolvashatjuk a Storyban, vagy a Bestben, hogy Kamu Roland, Madár Veronika, Kiss Ramóna vagy Gyomor Csilla (remélem, ők tényleg ebbe a csoportosításba valók!) mikor, mit csináltak, melyik golfversenyt nyerték meg, mikor kit ütöttek meg, és éppen kivel jöttek össze. Pedig egyáltalán nem érdekel egyikőjük nyomora sem.

Most pedig beszéljünk bulvárlapjaink kedvenc témájáról, az állandóan várandós celeb-kismamákról és pocaklakóikról. Már ettől a kedveskedő, becézgető megnevezéstől is kiütést kapok, annyira elcsépelten „jópofa”. Mintha Combos Edina örökké várandós lenne, és sosem érne a végére jelenlegi állapotának. Örökké születendő gyermekéről tudósítanak, már ország-világ láthatta a kicsi ultrahangos képét, Edinát a vizsgálóasztalon, bezselézett hasát, szóval mindent, amit jó ízlésű ember magánügynek tekintene. Én legalábbis nem vagyok rá kíváncsi. És a szülés egyetlen percére sem, remélem, nem fogják élőben közvetíteni. De itt van rögtön a legújabb, és legérdemtelenebb celeb-kismama, aki csupán annyit mutathat fel ismertsége okán, hogy ő, a kevésbé sem érdemesebb Hajdú Péter felesége, Sarka Kata. Aki csak azért szerepel az újságok címlapján, party-rovataiban, és televíziós műsorokban, mert valakinek a valakije. Valakinek a valakije? Számomra mindketten senkik. Nem tudom, hogy minderre büszkének kell-e lenni?! Majd ha letesznek valamit az asztalra, akkor el fogom ismerni őket, addig csak két törekvő, tehetségtelen, feltűnni vágyó fiatal, akik valamilyen oknál fogva több teret kaptak megnyilatkozni, mint azok, akik esetleg jobban is megérdemelnék, akik már bizonyítottak, és akik elől elfoglalják a médiumok lapjait. Ugyanilyen feleslegesen szereplő kismamának tartom Ancsikát is, aki csak arról ismert, hogy ő Stohl „Részeges” Buci születendő gyermekének anyja, és akiről csupán azon ismereteink lehetnek, hogy gyermeket vár, illetve, hogy apás szülés lesz-e a produkció, vagy sem. De felsorolhatnám itt azon „szakértő” celeb-kismamák egész sorát, akik azonnal könyvet írnak, illetve adnak ki, ahogy teherbe esnek. Megvilágosodnak, és rögtön osztják az észt; azonnal trendik leszünk, amint elolvastuk okos tanácsaikat, gyermekünk pedig attól lesz egészséges és kiegyensúlyozott kisbaba, ha az ő hangos-könyvükre alszik el. Nevetséges.

Folytathatnám még több oldalon keresztül az érdemtelenebbnél érdemtelenebb, tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb, szerepelni vágyó celebek felsorolását, de sok értelme nincsen. Már csak egy „hírességre” szeretnék kitérni, akit szándékosan hagytam a végére, és aki véleményem szerint a legellenszenvesebb celeb, akit valaha is kitermelt a magyar média. Harsány, rosszindulatú, nagyképű, hamis, megjátszós, pénzéhes, igénytelen, és a végtelenségig ostoba. Ki más lehetne, mint Győzike, és vele együtt egész visszataszító pereputtya. Akiről fogalmam sincs, hogy miért van ott, kik azok, akik ezt a tehetségtelen, feltűnni vágyó embert hétről hétre, napról napra látni akarják? Kik látnak benne fantáziát, vagy - ne adj Isten - kvalitást, adottságot, minőséget, színvonalat? Elviselhetetlen, öntelt és fontoskodó, és állandóan ő akar a középpontban lenni, még akkor is, ha mellette ott van kilenc, nála sokkal tehetségesebb, és értelmesebb ember. És mi az, amivel el tudja hitetni ezekkel az emberekkel, hogy őt mégis értékeljék? Egyszerűen érthetetlen, hogy olyan értéknek tartják, olyan eladhatónak – persze ez a társadalom értékítéletét is jellemzi –, hogy mindig több műsorban is rátukmálják az emberre. Győzike Show (5673. széria – függetlenül attól, hogy mindegyik végén megfogadják, hogy soha többé nem szerepelnek), Vacsoracsata, Celeb vagyok, ments ki innen, és most ez a táncos műsor, amelyben Bea „asszonyt” nézhetjük. Már eleve ez a felvágós megnevezése ennek az otromba nőnek! És viszik őket mindenhová külföldre, hogy égessék a magyarokat, mindamellett, hogy nincs egyetlen olyan látnivalója a világnak, amelyet ez a két ostoba ember értékelni tudna. Nem is akarok több sort pazarolni rájuk, mert ennyit sem érnek.

Csak azért írtam le mindezt az elkeseredett véleményözönt, mert szomorúnak tartom, hogy az igazi értékeket, azokat a sportolókat, akik az életüket tették rá a sportra, az egészségre, a valódi értékekre, a nemzet dicsőségére (de éppen így a művészek, tudósok, és a mások segítségére alázattal vállalkozó emberek), tized ennyi figyelmet nem kaphatnak. Ők azok, akik a háttérben, pénztelenül és különösebb elismerés nélkül húzzák az igát, de ők azok is, akiktől az olimpiákon (és egyéb nemzetközi megmérettetéseken) elvárnánk, hogy képviseljék hazánk dicsőségét. De hogyan, amikor azt sem tudjuk, hogy kik is ők valójában? Amikor egy közönségtalálkozóra egyszerre hívták meg Molnár „Nagy Ő” Anikót, és olimpiai bajnok birkózónkat, Majoros Istvánt, és a közönség Anikót tapsolta felállva, amikor pedig Istvánt hívták be, azt sem tudták, hogy kicsoda, és jóformán meg sem tapsolták?! Érthető, ha a sportoló mindezek után elkeseredetten nyilatkozta, hogy nekik csak az elvárások jutnak.

Miért csak az ismert celebeknek jutnak mindig az izgalmas, külföldi utakkal járó, vastagon díjazott műsorokban való szereplések? Ugyanennyire érdekes, sőt értékes programok lennének azok is, ha mondjuk a battonyai gyermekváros kicsi lakóit, vagy szegény családokat, netán hajléktalanokat juttatnák ilyen élményekhez, akiknek egyébként sosem lenne lehetősége ilyen kalandokra. Nem vagyok híve az amerikai kultúra majmolásának, de még tőlük is lenne olyan műsor, amit érdemes lenne átvenni, mert véletlenül emberi értékeket közvetít, többet, mint a nálunk műsorra tűzött programok.

Még egy dolgot hadd írjak le. Egyszer betértem egy nagy könyves áruházba, hogy megnézzem, véletlenül kapható-e náluk Pauszaniasz: ’Görögország leírása’ című könyve (ez egy ókori görög forrásanyag), mire az eladó azt mondta, hogy nézzem meg hátul, az útleírásoknál, ha lehet kapni, ott találom. Szegénynek fogalma sem volt arról, hogy ez nem útleírás, hanem történelmi szakkönyv. De biztosítok mindenkit, „Nagy Ő” Anikó önéletrajzi könyve magas tornyokban állt, vették is, „Valóvilág” Ágicáéval egyetemben…

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 22 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Persepolis   (#9557)

2009. június 18. 14:20

Kedves Anna! Ismét csak azt tudom mondani, hogy köszönöm. Óriási elismerés ilyeneket olvasni, pláne, ha a "hírem" már szájról szájra jár. Most nekem is lesz egy "kényszerpihenőm", remélem, nem túl sokáig, azt az időt azonban remélhetőelg maximálisan az írásra tudom fordítani. Köszönöm még egyszer.

Válasz kaktusz hozzászólására (#9556).

 


2. Persepolis   (#7891)

2009. február 27. 09:41

Kedves Tamara! Köszönöm a bíztató szavakat, ezek mindig jól jönnek. És örülök annak is, hogy nem csak én látom így hazánk, társadalmunk elkeserítő helyzetét.

Válasz holdacska11 hozzászólására (#7877).

 


3. holdacska11   (#7877)

2009. február 26. 20:50

Gratulálok........végre valaki aki megirta azt amiröl nagyon sok embernek ugyanaz a véleménye.....és lenne rengeteg téma amivel valóban foglalkozni kellene.....pl. veszprémi kézilabdások és sok-sok egyéb.....a vizilabdásaink.......Kemény Dénes és sorolhatnám........öket kellene felemelni a celebek helyett!!!!!!!!Üdv:Tamara

 


4. Persepolis   (#7844)

2009. február 24. 09:54

Kedves Ágnes! Köszönöm a hozzászólásodat. Sajnos, amíg a gyökereken nem változtatunk, addig nem lesz igény a nívósabb szórakozásra. Sajnos. Ma a nagy átlagnak erre van szüksége.

Válasz Pigniczki Ágnes hozzászólására (#7796).

 


5. Pigniczki Ágnes   (#7796)

2009. február 20. 20:42

Kedves Persepolis! Szívemből szóltál ezzel az írásoddal, s úgy látom többen is vagyunk. Szenvedélyes, őszinte, "érted haragszom, nem ellened" kifakadásod figyelemfelkeltés kell(ene) hogy legyen a T.Média felé. A dátumok - megjelenés, hozzászólások, mai nap - tanúsága szerint azonban csak oda nem jut el, ahová nagyon, de nagyon kellene. Sajnálom, de egyszer a pusztába kiáltott szó is meghallatszik, talán ez is. üdvözlettel: Ági

 



6. Persepolis   (#5838)

2008. november 24. 09:30

Kedves Maryna! Furcsa, hogy bemásolás után a rendszer önhatalmúlag átformálja a bemásolt anyagot, eddig ezzel a problémával én nem találkoztam. Egyébként nyugodj meg, tényleg csak ezzel van problémád, mert a meglátásaid, gondolataid nagyon jók. Ezt a legutóbbi hozzászólásodat is csak annyiban kellene javítani, hogy az egybeírandókat külön írtad. (odafigyelni, helyesírás, mindenképpen - így lenne helyesen írva). További szép napot, és jó munkát.

Válasz Marie Cruz hozzászólására (#5815).

 


7. Marie Cruz   (#5815)

2008. november 23. 08:53

Szia Persepolis! Nagyon sajnálom,de pont így szerkesztem az írásokat. A bemásolás után ,nem mindig azt kapom vissza amit ,vagy ahogy írtam. Igyekszem majd jobban oda figyelni. Remélem,hogy tényleg csak a helyes írásommal van baj. Minden kép figyelembe veszem a véleményed.

 


8. Persepolis   (#5782)

2008. november 21. 15:55

Kedves Maryna! Köszönöm az elsimerést. Tökéletesen igazad van abban, hogy ezek az emberek a semmiből építkeznek, és sajnos elég ügyesen. De akkor miért kell mindezt nekünk is végig asszisztálni? Én nem vagyok kíváncsi rájuk, mégis kéretlenül ömlesztik a képünkbe a celebek mindennapjait. Sajnos, ilyen világban élünk. Azonban - és most ne haragudj meg rám - úgy látom, még mindig nem vagy kibékülve a helyesírással. Ha ajánlhatok egy módszert, talán könnyebb lesz Neked is. Írandódat Word-ben írd meg, itt van helyesírás ellenőrző program is, amiket a gép hibának tüntet fel, azt javítsd, és utána ez a javított verziót másold be az egypercesekhez. Így kevesebb hibát fogsz elkövetni. További szép napot.

Válasz Marie Cruz hozzászólására (#5780).

 


9. Marie Cruz   (#5780)

2008. november 21. 15:15

Kedves Persepolis! Nagyon tetszett! Elkel mondanom,hasonló undorral nézem ezeket a műsorokat,és ugyan így vélekedem,ezekről a média szeméjekről. Viszont hozzá tenném! Gondoljuk végig! Milyen gyerekkor,tiniidők,és minőségtelen felnőtté válást éltek meg ezek az emberek..Molnár v. v. Anikó élete végéig azzal fog elő drukkolni,hogy ” orvosnak készül”! Nos az ő korában sokan már praktizálnak! A könyvet illetően ,pedig. Nem sok példa értékű tapasztalatot írhatott. Szerintem jó hogy felvállaltad a nevek közzé tételét. Hisz Ők ebből élnek..

 


10. Persepolis   (#5405)

2008. november 06. 10:31

Kedves Katalin, köszönöm meleg hangú, értékelő hozzászólásodat. Úgy látom, egy cipőben járunk. Nem baj, amíg maradnak értékes könyvek, addig még van mivel értékesen elütni az időt. Legfeljebb televíziót nem fogunk nézni.

Válasz H.Kohut Katalin hozzászólására (#5289).

 



11. Persepolis   (#5404)

2008. november 06. 10:27

Kedves Valaki! (Én megtisztelnélek ezzel a megszólítással). Úgy hiszem, az emberen MAGÁN múlik, hogy KI lesz belőle. Egy Valaki, vagy esetleg csak egy Akárki, Bárki, netán egy Senki. Ha tesz érte az illető. De akikről én írtam, azok semmit sem tettek le az asztalra ahhoz, hogy Valakik legyenek, mégis a média annak tekinti őket, és a bólogató, igénytelen tömeg is. Te netalán erre a címre vágynál, ezt szeretnéd elérni? Elég lenne Számodra ennyi? Remélem nem... (ha jól értettem az írásodat... én legalábbis Valakinek érzem magam, de nem abban az értelemben, amiben ezek a celebek érzik magukat Valakinek.)

Válasz Nocsak Nocsak hozzászólására (#5243).

 


12. Persepolis   (#5402)

2008. november 06. 10:00

Köszönöm a bíztatást. Persze, hogy szívesebben írogatok már, és inkább ilyen jellegű portálokon csevegek, vagy olvasok, de azért néha még vágynék arra, hogy televízión keresztül nézzek vmi értékes műsort, azonban lassan már egyáltalán nem lehet. Vagy ha igen, akkor csakis a History, és hasonló csatornák.

Válasz Veronai hozzászólására (#5223).

 


13. Persepolis   (#5401)

2008. november 06. 09:55

Kedves Jana, örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Szomorú, hogy ebbe az irányba halad a világ.

Válasz R. Jana hozzászólására (#5195).

 


14. Persepolis   (#5400)

2008. november 06. 09:53

Természetesen elsősorban nem a médiával van bajom, hiszen mindenki ott használja ki az adódó lehetőségeket, ahol tudja; nekem az önjelölt sztárocskákkal van bajom, akik minden tehetség nélkül villogni akarnak. Persze mindenki tudja, hogy őket meg éppen a média termeli ki, de hát ez a világ rendje. Nekem minden esetre nem lenne pofám tehetség nélkül, ok nélkül tömjénezni magam. A másik, ami szintén felháborít, hogy ha én értéket szeretnék nézni, minimum éjfélig kell várnom, mert előtte csak a fekália folyik a csatornákon...

Válasz Janó hozzászólására (#5192).

 


15. Persepolis   (#5399)

2008. november 06. 09:47

Elnézést, hogy eddig nem válaszoltam, csak nem voltam itthon, és így gép-közelben sem. Szóval, úgy látom, a legtöbben egyetértenek velem ebben a témában.

 



16. H.Kohut Katalin   (#5289)

2008. október 31. 21:38

Kedves Persepolis! Sokat tanultam Tőled. Bevallom, a celeb szó jelentését nem ismertem. 1995-ben lemondtam az összes újságot, nagyon ritkán nézek televíziót, olvasok híreket, mert nem bírom a sok fájdalmat elviselni - időnként szétszedegetni a valósat az ál-hírek csiholóinak művétől. Meghaladja a képességeimet, nem szeretem a szemtelenséget sem, hát még a hírekben való gyönyörködés látványát, amit időnként látni egy-egy bemondó arcán. Köszönöm, hogy olvashattam írásodat. Szeretettel: Katalin

 


17. Nocsak Nocsak   (#5243)

2008. október 30. 01:10

Múlnak az éveim, és múlok én is, szó szerint az Énem múlik , úgy érzem. Egyre kevésbé vagyok Valaki, s egyre inkább érzem úgy , hogy csak egy Akárki vagyok, egy Bárki. S ezt csak az érzi, aki volt Valaki, vagy legalább érezte magát Valakinek. Aki mindig Bárki volt, az azt sem érti miről írok, azt hiszi ez valami vicces halandzsa... ... Valójában Én hibáztam, nagyot, amikor azt kívántam bárcsak egy Bárki lehetnék... és tessék most az lettem. Igen, Valaki-ként irigyeltem az Akárki-k, és Bárki-k átlagos életét, annyi feldolgozandó impulzus ért, hogy a nyugalomra vágytam.. most hogy megvan , "szomjazom" a Valaki lét izgalmaira... Tipikusan Emberi vagyok... ezzel vigasztalódok...

 


18. Veronai   (#5223)

2008. október 29. 00:12

Mit írhatnék... Szívemből beszélsz. Itt tudunk. Beszélni. Nem TV-t nézni. Az érték, mi látszólag elveszett. Meg van. Az írásodban! Gratulálok! Veronai

 


19. Persepolis   (#5175)

2008. október 27. 13:50

Örülök. :)

Válasz Színyije Glázá hozzászólására (#5174).

 


20. Wolfy   (#5172)

2008. október 27. 12:38

Szerintem sok embernek hasonló a véleménye, csak egy tömegben sokkal jobban virít az ostobaság mint az értelem. (várom az olimpiás cikk folytatását:)

Válasz Persepolis hozzászólására (#5171).

 



21. Persepolis   (#5171)

2008. október 27. 12:27

Örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. (Ja, nem felejtettem el az olimpiás cikk folytatását, csak ezer dolgot csinálok egyszerre. De ami késik, nem múlik...)

Válasz Wolfy hozzászólására (#5170).

 


22. Wolfy   (#5170)

2008. október 27. 12:08

Valóban szánalmas! Szerintem az a lényeg, hogy szépen lassan elbutítsák a "népet" hisz minek tanulni, ostoba egyszerű emberek halálra keresik magukat csak azzal,hogy ostobák. Ez a trendi, celebnek lenni. És így nő fel az ifjúság, issza az ostobaságot értelmetlenséget.Erre lesz igénye, ezt lehet majd újra és újra eladni neki. Sajnos...