Szegény Janicsék!
Dátum: 2008. május 28. 11:50Műfaj: EgyébCimkék: hidegség, sziklaszilárdan, mítosza, szíve |  |
Hát, nem tudom... Hallgatom \"Kati Nénit\", és egyre jobban érzem, hogy ez a hidegség nem felvett manír, nem egy valójában melegszívű filantrop álcája, nem a várható siker érdekében magára erőltetett, kiszámított magatartás, hanem maga a nyers valóság.
Kati néni ilyen. Önmagát adja. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, meg nem inog, gépszerűen mechanikus, sziklaszilárdan határozott.
Minden eltelt perccel jobban szeretem viszont Janics Natasát, Kovács Katit és a többieket! Mostmár az eddigieknél is jobban szurkolok Nekik, az Embereknek, akik bár botolhatnak (ha botlottak egyáltalán, ez végülis nem derült ki), de esendőségükben is szerethetők.
Szemben az igazságot hordozó, kegyetlen kiszámítottsággal, amely saját fensőbbségességéről meggyőződve, "élet és halál" ura, osztja, vagy megvonja a bizalmat, rendezi a világ dolgait. Tudatosan, mert ő kemény... Ez már sokszor bejött, sikerkováccsá tette. És a sikerkovácsoknak mindig igazuk van, ugye... Nálunk, ahol csakis az emberfeletti teljesítmény a siker, az egyszerű emberi élet nem siker, sőt!... Kati nénivel óriási magasságokat lehet elérni. A tv-interjúban néhány percre bárki megérezhette, milyen áron...
De mindegy! Kati nénivel győztes az ember...Legalábbis ez a mítosza. Mennyivel szimpatikusabb mítoszokat is láttam már! Amelyeknek alapját a megbocsátás, az elfogadás, a bizalom és a szeretet adta. Még sikerek is keletkeztek ezekből az alapokból!
De értsük meg Kati nénit is. Neki ez jutott. Ha szereti a helyzetet, ha nem. Mítosza van. Nincs mindenkinek. Szíve is van, de azt nem mutatja...
Merthogy ugye, saját mítoszát a gyenge, esendő szívével márcsak nem rombolja az ember!...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
