Szél üvöltésében kerestelek.

Szerző: RéziDátum: 2008. június 07. 22:04

Műfaj: VersCimkék: fellegek, mögött, patak, lombkoronát, erdőt, remetét, jajszavam, szállt

Kerestelek a fekete fellegek mögött,
kutattam hangod az égzengés között,
füleltem a szél üvöltésében,
nem leltelek közel s a messzeségben.
Kémleltelek az eső fátylában,
a zúduló patak sodrában,
kövek görgését figyeltem,
hátha ott iramodsz előlem.

A hajladozó lombkoronát vizslattam,
s a százados tölgyeket kutattam,
mohák függönyét szét hajtottam,
de nyomod sehol sem találtam.
Már kérdeztem az erdő szellemét,
faggattam,de mindhiába a remetét,
szóra bírtam egy kóbor szellemet,
de nem tudták ők sem,hol lehetsz.

Csapongtam mint egy tört szárnyú madár,
jajszavam tompán a dübörgéssel szált,
sós könnyeimet az eső mosta el,
de nem leltelek ó meg tégedet.
Már készültem elhagyni testemet,
hátha ott megtalállak végre életem,
és ekkor dörrent rám az Úr,..:
ember,kit nem találsz,lehet tán előled fut!

2008.06.07. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#1156)	2008. június 11. 19:35
Köszönöm...
Válasz JDM hozzászólására (#1082).

2. JDM (#1082)	2008. június 08. 16:33
Szép... Tetszik!