Szomorú bordal
Dátum: 2008. július 10. 19:45Műfaj: VersCimkék: ősz, szomorúság, bordal, bor |  |
Lelkem szavaktól részegült vén, bús-mosolyú nimfa,
rőtszín őszökön botorkál mélán, öreg pincék hegyén...
Októberi szónak édes csepjei vannak, bánatos legény -
- így szól, s ha langy szellő fúj, búját maga is felejti néha.
Fönn a tetőn a szél már dermesztőn felüvölt olykor,
de meleget ölel magába még a hullt lomb, tőkék között.
Madarak dalosabb serege régen délebbre költözött,
ám pincék mélyén most kuncogva vidámodik az újbor.
Jöjj hát, mámor, bájmosolya mézlő-vérző bornak,
bár részegült lelkemben a szavak ma maguktól dalolnak,
s míg bódult agyam egy bús-boros verset kohol,
kint megszürkül az ősz, s néma, fakó madarak felriadnak,
egy szélroham szárnyat hessent a zörögve moccanó avarnak,
s lehull az utolsó holt levél is a tőkék közt - valahol...
.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Rézi (#1734) | 2008. július 11. 19:53 |
Igen tetszik.... | |
| |
