SZÜRKE KÖDBEN

Szerző: GyörgyiDátum: 2009. szeptember 09. 19:29 Műfaj: VersCimkék: érzelmek

Szürke ködben hetykén s vétlen éltem,
egymagamban nem sokat reméltem.
Hol van az már, tisztult a táj, jövök,
szívembe rég szerelem költözött.
Az élet padján nem ültem én szépen,
büszkén beugrottam, ha tánc volt a téren.

Kietlen táj, barna dombok, sajna,
ifjúságom ott a szélben hagyva,
elmerengek én ezen a dolgon,
nem fonnyadsz még életem, virágom?
az élet padján nem ültem én szépen,
büszkén beugrottam, ha tánc volt a téren.

Vérem ha forrt, kerestem őt, bátran
s csak a kellő pillanatra vártam,
fönt volt a Hold, én meg itt lent néztem,
szeressen Ő, folyton csak azt kértem.
Az élet padján nem ültem én szépen,
büszkén beugrottam, ha tánc volt a téren.

Nem hiába sóvárogtam, kincsem,
szép szemedet most megleltem érzem,
Igézetet és szerelmet s mindent,
neked hoztam szerető szívemet.
Az élet padján nem ültem én szépen,
büszkén beugrottam, ha tánc volt a téren.

Leányálmom, titkos, szendergésem,
hogy hercegem egyszer elém lépjen,
vártam csöndben, mégsem könyököltem,
nélküle, jaj én mennyit szenvedtem.
Leányálom, ingóságom te vagy,
miattad volt káosz és kábulat.

Régen volt az, ki emlékszik arra?
Nem hittem ám én olyan csodába!
Szakítottam magamnak virágot,
élet útján abba gyűjtve álmot.
Leányálom, ingóságom te vagy,
miattad volt káosz és kábulat.

Lassan elszálltak a boldog évek,
sablonokkal tűzdelt szenvedélyek,
és én mégis, úgy vártalak téged,
nem maradtak csak hiú remények.
Leányálom, ingóságom te vagy,
miattad volt káosz és kábulat.

Éled fényem, szép reményem újra,
forrong vérem, feléled a szikra,
eljött, hogy boruljon a vállamra,
ifjúságom késő kiskirálya.
Leányálom, ingóságom te vagy,
miattad volt káosz és kábulat.

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.