Takarodj, te kis ...
Dátum: 2008. március 25. 04:25Műfaj: NovellaCimkék: élet, kegyetlen, alkohol, gyermek, félelem |  |
Kegyetlen, de életszagú. Mit tesz az alkohol egy emberrel, egy anyával, és mit okoz ez vajon a gyermekben. Vajon félni fog a sötétben? Összerándul, ha valaki fel nyúl? Mekkora pecsét ez az élethez? Érdemes elgondolkodni ezen.
Borgőzös lehelete tölti be a szobát, kócos haja zsírosan lapul fejéhez. Karikás, vörös szemei bámulnak a semmibe. A múltját nézi. Azt a múltat, amire már nem emlékszik, rég elfeledte, eldobta azt. Nem maradt neki semmije. Hiú ábrándok közt élve, miben a szépségét, báját siratja. Már halott. Szíve még dobog, már nem ember. Már csak árnya ön ön magának. Vékony sziluettje, groteszk kép csak ahhoz, ami 10 éve volt. Erős, életvidám, boldog énje, már elsorvadt 100 forintos borában.
Kell még egy pohár bor, hogy ezt a képet ne lássa. Libegve indult, hogy öntsön magának még egy pohárral abból a nedűből, ami a társa oly rég. Vele van mindig, Ő a társa, nem a családja.
- Gyere Mama, játssz velem! Rajzolj nekem egy tehenet, kérlek, én odarajzolom a kisbocit.
A szavak, melyek fülét megütötték, csak úszó foszlányok voltak. A hang, mely édes és csilingelő volt, pillanatra megfosztotta őt a magánytól, amiben él. Nem akarja a hangot, mely visszahozná őt a világba.
- Elég! Nem látod, hogy nem érek rá! (mondta haraggal a kislánynak)
Kibotorkált a konyhába, és megtöltötte poharát olcsó borával. Belekortyolt, és érzete, hogy a rút közjáték, mely megzavarta őt képzelt világában, foszlani látszott. Testét átjárta a jóleső érzés, amit bódulatnak hívott. Teste elernyedt, izmai lazultak. Fejét kicsit hátradobta, hogy még jobban átjárja őt az érzés. Lába szárán végigfolyt vizelete, mi tócsában gyűlt lábai alatt. Nem érezte, de talán nem is érdekelte.
- Mama, Te bepisiltél? (szólt a csilingelő hang, ártatlan szemével kémlelve a történteket)
- Nem érted, hogy takarodj innen?! Látni sem bírlak, mikor hisztizel! (ekkor arcul csapva gyermekét, a kislány a földre zuhant)
- Mama ne bánts! Nem kell rajzolni sem, tudom, hogy nem pisiltél be, csak víz ömlött ki, csak ne bánts... (a kislány szipogva behúzódott egy sarokba, és remegve figyelte anyja gyilkos arcát.)
- Mondtam, hogy ne bosszants, te kis kurva! Menj a szobádba, és fog be a pofád, a hangod nem akarom hallani! Megértettél, vagy kérsz még egy pofont?!
A kislány félve felállt, és tudta, hogy el kell mennie anyja előtt, kartávolságon belül. Rettegve, kicsi léptekkel próbált semminek látszani. Szerencséje volt, anyja csak lökött egyet rajta, nem ütötte meg ismét. Félt az ütéstől, főleg a fején, mert még a tegnapi ütlegelések sebei nem gyógyultak be.
A nő, mérgesen kortyolt ismét a borából, tovább állva tócsájában.
Aztán megmarkolta az üveget, és visszahúzódott saját sötétjébe, tovább sajnálni magát.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
