Találkozás
Dátum: 2010. július 25. 13:58Műfaj: PrózaCimkék: találkozás, lány, fiú, szemüveg |  |
A történet két fiatalról szól, akik gyengén látók. Sokdioptriás szemüveggel nem könnyű ismerkedni. Ők az internet segítségével találtak egymásra, Az első találkozástól egy kicsit mindketten félnek.
Ákos szinte egész nap a számítógépe előtt ült, vagy tanult. Csendes visszahúzódó típusú fiatalember volt, aki születésétől fogva a gyengén látókhoz tartozott.
Sokdioptriás szemüveggel tudott csak látni és olvasni. A sors azonban kárpótolta ezért a kis hibáért, mert nagyon könnyen tanult.
Érdeklődési köre hatalmas volt, agya, mint a szivacs, úgy vette be a sok - sok információt. Éppen ezért a gimnázium elvégzése után szüleivel együtt úgy döntött, hogy tovább tanul az egyik egyetemen. A suliban esélye sem volt, hogy a lányok körülzsongják. Vastag, sokdioptriás szemüvegével nem nagyon hódított a lányoknál. Pedig ha tudták volna, hogy Ákos kivételesen nagy tudású és intelligens fiú, biztos lett volna, aki szóba áll vele. Így maradt az interneten keresztüli ismerkedés.
Inkognitóban ismerkedett, néha még a nevét is megváltoztatta. Azt meg a világért sem árulta el, hogy ő gyengén látó.
Voltak időszakok, amikor egyszerre több lánnyal is tartotta a kapcsolatot. Egy darabig mindegyikkel jól elbeszélgetett, de amikor a lányok kezdték sürgetni, hogy találkozzanak, akkor mindig lerázta őket.
Csak egy lány volt Liza, akivel már hónapok óta a neten beszélgetett. Ő egyáltalán nem sürgette a találkozást, mert nagyon messze lakott Ákostól.
A nyár elején érettségizett és még nem tudta, hogy melyik egyetemre fogják felvenni. Titokban szerette volna, ha oda, ahová Ákos is jár.
Tudta, hogy mindenképpen kollégista vagy albérletes lesz, és ha már így van, akkor úgy gondolta, jó lenne összekötni a szükségest a jóval.
Ákossal szinte mindenről tudtak beszélgetni és a véleményük is csak ritkán különbözött egymástól.
Ákos tudta, hogy Liza az ő egyetemére is beadta felvételi kérelmét. Ahogy közeledett az idő egyre idegesebbé vált. Félt, hogy titka kiderül és a lány majd szakítani fog vele, pedig ezt most nagyon nem szerette volna.
Megkedvelte a lányt, sőt egy kicsit még bele is szerelmesedett. Igaz, eddig csak az arcképét látta, de már így is nagyon tetszett neki. Mindennap beszélgettek, de Ákos szándékosan nem beszélt Liza továbbtanulásáról.
Teltek a napok és Liza boldogan újságolta Ákosnak, ősztől egy helyen fognak tanulni.
Örült, hogy hamarosan személyesen is megismerhetik egymást. Úgy tervezte, hogy amikor a nyár vége felé mindenképpen el kell utaznia ügyeket intézni, a fiúval is tud találkozni. Természetesen ezt is megbeszélték az interneten.
Ákosnak nem volt más választása, mint a találkozás. Először még megfordult a fejében, hogy úgy, mint a többi lányt, Lizát is lerázza. De, ahogy a fényképét nézegetve felidézte az elmúlt hónapok beszélgetéseit vele, egyre inkább azt érezte, Liza az, akivel el tudná képzelni a jövőt.
Lizának is voltak aggályai az Ákossal való találkozással. Igaz, hogy Ákos látta már az arcképét, csak azt nem tudja, hogy ő szemüveges. Szándékosan nem tette fel fényképezéskor a szemüvegét. Mindig is zavarta, hogy gyengén látó, még kisiskolás korában sokat csúfolták miatta a társai.
Most azonban úgy gondolta, ha így nem fog tetszeni Ákosnak, akkor az elmúlt hónapok beszélgetéseire szép emlékként fog visszagondolni.
Nem tudhatta, hogy Ákost ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint őt.
Végül a sokadik időpont egyeztetés után megbeszélték a találkozás helyét és idejét.
Azt is pontosították, hogy ha beérkezik a vasútállomásra Liza vonata, Ákos fogja majd mobilon hívni. Aztán, majd csak egymásra találnak.
Ákos már előre eltervezte, hogy erősen figyelni fogja a lány arcát.
Úgy gondolta, ha a legkisebb jelét is észreveszi rajta a szánalomnak, vagy a sajnálatnak, akkor sarkon fordul és hazamegy.
Liza szintén így gondolkodott, úgy érezte, nem bírná elviselni, ha a fiú szánakozna rajta.
Elérkezett a találkozás napja, és mind a ketten nagy - nagy izgalomban voltak.
Liza a hosszú úton úgy ült a vonaton, mint aki karót nyelt. Nem nézett sem jobbra, sem balra, mereven nézte a szemközti ülést.
Ákos már a vonat érkezése előtt egy jó félórával kint volt a peronon. Idegesen járkált fel s alá, nem tudott egyhelyben megmaradni.
Végre a hangosbemondó jelezte a vonat érkezését. A szerelvényről utasok szálltak le, fiatalok, öregek vegyesen, és Liza is köztük volt.
Ákos remegő ujjakkal nyomkodta be telefonján a lány telefonszámát. Amikor kicsörgött a hívás, egy pillanatra megfordult fejében, hogy kinyomja, és elmegy haza. Valami azonban visszatartotta, úgy érezte most nem lehet gyáva.
Liza akaratlanul is összerezzent, amikor táskájában megszólalt a telefonja.
Halkan, egy kicsit remegő hangon szólt bele, - szia.
Ákos pontosan elmondta a lánynak, merre induljon, hogy megtalálják egymást.
Nem kellet sokat mennie, amikor megpillantotta a telefonáló fiút.
A meglepetéstől szinte földbe gyökerezett a lába. Egy magas, jóképű, elegánsan öltözött fiatalember állt előtte, szemén a sokdioptriás szemüvegével.
Ákos szintén meglepődött, amikor látókörébe került a karcsú, barna hajú lány, akinek szintén vastagkeretes sokdioptriás szemüvege volt.
Egy pillanatra megálltak, tekintetük összekapcsolódott, majd mosolyogva ölelték át egymást. Nagy kő esett le szívükről, könnyűnek, felszabadultnak érezték magukat.
Tudták, érezték, hogy egymásra találtak.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
