vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Társadalom, szex és én, a kisfiú

Szerző: ArtsardDátum: 2010. január 03. 03:19 Műfaj: VersCimkék: hajnal, szex, erotika, szeretkezés, nők, test, érzék, érzékek, kéj, álom, fantázia, csók, lélek, bűntudat, magány, szerelem, elvágyódás, érzelem, tél, ösztön, tudat

Ha látom a nőket, fejemet vesztem,

fantáziálni kezdek, akár egy állat.

Ha láthatom őket: az lesz a vesztem,

hogy nem vonok időben vállat.

 

Ha látom a nőket: vadember tombol.

Bennem egy ősi képzet, ösztön,

már vadásznék, kilépvén ajtómból,

csak kinti világom tág börtön.

 

Fogom fejem fogságban és futok,

bűnösnek könyvel a társadalom.

Gondolván, hogy "agyatlan tulok",

életem unott társa: dalom

 

mely zeng az éjszakában,

ha sírok:

én a kisfiú, ! okoskodó és

 

most nem bírom folytatni,

mert erőltetett és fárasztó hajnalban

egy ilyen önvallomás,

megpróbálok csak egyszerűen lenni,

vagy próbálja meg más...

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.