Társas monológ.
Dátum: 2008. március 25. 23:44Műfaj: NovellaCimkék: csend, párbeszéd, barát, monológ, novella, lélek, élet |  |
Már a címe is elárulja, ez egy monológ. De kié? A csönd monológja, vagy a jóbaráté? Nehezen birkózunk meg azzal a ténnyel, ha a barátunk, társunk beteg lesz. Azzal talán még nehezebben, hogy depressziós, és \"kicserélődik\". Régen jókat nevettünk együtt, ma már nem. Hogy is állunk hozzá?
- Ne sírj, kérlek, én vigyázok rád.
Ne félj, óvlak mindentől.
Kérned sem kell, érzem, mikor van rám szükséged.
Szemed bogara halovány, tested sziluettje csak egy sejtelemnyi rajz.
Tested görnyedt, nem táplálja mosolyod patakja.
Könnyed sótlan, már csak egy lé.
Kezed remegése, vibrál csak, ez még jelzi, hogy élsz.
Az étel ízetlen neked, a víz hasztalan
Halni vágysz...
Nem vagy Te olyan szerencsés.
Ahhoz neked még sokat kell szenvedned, hogy ezt a jutalmat elnyerd.
Nem adatik meg csak úgy.
Gyere! Mutatok neked valamit. Nézd!
Kérlek, gyere, és nézd Te is, hogy milyen szép az a fa. Igaz, hogy magányos, és kopasz, most nincs levele, de büszke, és látszik, hogy forr benne az élet.
Ne, ne is azt nézd! Látod ott azt a tücsköt? Itt az ablakod alatt van. Céltalanul kószál az avarban. Szinte beleveszik a levelekbe. Vajon mi a célja? Hová tart? És látod ott azt a kis pókot? Ott a sarokban. Szorgalmasan szövi a halóját, vacsorázni készül így délelőtt. Érdekes ugye?
Na most hol vagy? Nem is nézed? Csak lépj ide, és látod.
Gyere menjünk. Ne innen az ablakból nézd. Tudok egy jó helyet, megmutatom. Gyere! Van ott egy patak, meg egy nagy fa, talán mókus is van az odúban. Gyere!
Bánt a fény? Nem baj, van egy jó kis napszemüvegem, vedd fel. Szép leszel benne.
Nem is a fény bánt. Félsz! Félsz attól, hogy a szemébe nézel valakinek, és meglátja, hogy ki vagy.
Gyere, tedd fel a szemüveget, könnyebb lesz.
Nem vagy stabil? Semmi gond, én átkarollak, segítek megtenni az első lépéseket.
Jó, tudom, hogy nem a járással van gondod, hiszen erős vagy, sportoltunk együtt, tudom mit bírsz. De akkor miért nem lépsz? Jobb láb a bal után. Gyere! Egyszerű. Lépjünk együtt. Egyet előre, kettőt oldalra.
Na jó, nem bohóckodom, menjünk előre.
Nem, nem kell semmi, van nálam minden. Nem, az nincs, de nem is kell. Nincs rá szükséged.
Na jó, egyet, de tényleg nem kell több, tudsz Te gyógyszer nélkül is élni.
Na indulunk? Kész vagy?
Most miért ülsz le? Állj fel, segítek! Ne, ne hagyd el magad!
Lehetnél tekintettel rám is! Itt állok 20-perce kabátban, rám melegszik, Te meg leülsz. Állj fel! Induljunk!
Na jó, ha nem, hát nem. Nem erőszakoskodom. De legalább engedjünk be egy kis fényt.
De igen! Elhúzom a függönyt! Kell a fény, csak fény.
Micsoda por van itt! Sosem takarítasz? Semmi baj, majd átjövök a napokban, és kitakarítok, hogy élhetőbb legyen a szobád.
Ne, ne sírj már! Ne legyél ennyire szánalmas. Itt tépem a szám, hogy ...., Te meg...
Emlékszel régen, mikor mentünk.... -bocsi, telefon-
Figyelj! Ne haragudj, de most el kell mennem. Hívott az egyik barátom, hogy szüksége van rám.
Van időd, kicsit takaríts ki, mert nagyon rá fér a lakásra, és egyél valamit, kell az étel. JÓ? És a párkányt is töröld le, mert iszonyat poros. És fürödj meg, mert az feldob, na meg nem is vagy illatos. Úgy hogy szedd össze magad, hívlak a héten.
Nem kell kikísérned, kitalálok egyedül is.
De azért tudod ugye, hogy szeretlek, és fontos vagy nekem. Hívlak a héten.
Szia.
