Tavasz a híd alatt
Dátum: 2010. március 20. 15:46Műfaj: PrózaCimkék: tavasz |  |
-A világ legnagyobb boldogsága, ha jobban tudunk szeretni mást, mint önmagunkat! (...) - Na, látod, ezzel egyetértek, én a szeretetet adtam, de az nem volt elég, így mindenemet elszedték!
-A világ legnagyobb boldogsága, ha jobban tudunk szeretni mást, mint önmagunkat! – mondta olyan diadalittasan, mintha valami világmegváltó gondolat hagyta el volna az száját.
- De most ezt miért mondod nekem? – kérdezte a másik megdöbbenve, de választ nem kapott mert közben folytatódott a gondolat menet.
- S mikor erre a csodás pillanatra ráeszmélünk, abban a másodpercben megváltozik az egész addigi életünk, már nem én leszek a fontos, hanem Ő! Csakis és egyedül is Ö!
- Mit olvastál te ember? Most minek mondod ezt nekem? – méltatlankodott tovább, de a másikat ez nem zavarta.
- Ez nem jelenti, hogy teljesen alárendeljük magunkat a másiknak, de egy kis darabot hagyunk, hogy megváltozzék…
- Ha te mondod! – mondta a másik nevetve és meghúzta a borosüveget.
-… átalakuljon, sőt el is pusztuljon!
- Hát én elpusztultam teljesen!
- De ebben az átalakulásban, pusztulásban ott van az új élet, egy szebb élet születése, amikor már nem én és ő van, hanem mi vagyunk!
- Biztos volt valamikor ilyen, de már nem nagyon emlékszem rá!- mondta, és ismét húzott az üvegből, és egy hatalmasat böfögött a másik képébe. – Na, látod, ez megszületett! – és eszelős röhögésbe kezdett.
- Én ő benne, és ő énbennem létezik!
- Bennem csak az a büfi létezett, de azt hiszem, most van születőben egy másik! – mondta miközben a nevetésébe egy böfögés vegyült, majd köhögni kezdett, erre a másik hátba veregette és folytatta tovább.
- Ez az élet! A világmindenség legnagyobb csodája, amit nap-nap után átélhetünk, de csakis ketten!
- De most mond már meg végre, hogy mi a fene bajod van? Feleségül akarsz venni? Nem nagyon vagyok oda az egynemű házasságokért! – mondta röhögve, és egy félig szívott cigarettát vett elő kopott, mocskos kabátja zsebéből, és rágyújtott, mélyet szippantott majd sóhajtva kifújta a szürkésfehér füstöt, amit a reggeli alig érezhető szél másodpercek alatt szétfoszlatott.
- Arra a változásra hogy, egy kis darabka én pusztulása végbe menjen, csak az őszinte és feltétlen szeretet erejével felvértezve készülhetünk fel.
- Na most már hagyj békén! – mondta és tovább cigarettázott.
- Ha erre az aprócska kis áldozatra készek vagyunk, akkor ezzel egy olyan csodás kaput nyitunk meg magunkban, amelyen át a mindent tudjuk magunkba fogadni és akkor mi is a minden leszünk.
- Tudod, én mit nyitok meg, majd azt a kukát ott a bolt mellett, és ha abból valamit ki tudok halászni azt majd magamba fogadom, és akkor boldog leszek! Azt hiszed, hogy érzéketlen vagyok, vagy nekem nem voltak ilyen gondolataim? – fordult oda a másikhoz - Jaj, dehogynem voltak! De most itt ebben a helyzetben nem hiszem, hogy bármit is segít, ha erről elmélkedünk! Nem?
- Ha a szeretetet megkapod, a mindent kapod meg, ha a szeretet adod, a mindent adod!
- Na, látod, ezzel egyetértek, én a szeretetet adtam, de az nem volt elég, így mindenemet elszedték! A szeretetet adtam és a mindent adtam, bár nem szándékoztam teljesen ez egészet adni! – mondta közben fuldokló köhögésbe kezdett, amit alig bírt abba hagyni! De most már elég lesz a magasztos eszmékből, mert mire odaérünk üres lesz a bolt melletti kuka! Gyere már!- felállt és a másikat is felhúzta a rongyok közül.
- A szeretet a minden!
- Ja persze! Ha te mondod!
2010.03.19.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Tóth László (#18770) | 2010. március 27. 20:27 |
Nincs mit köszönni! Én örülök, ha egy kicsit is tetszett! :-) | |
| |
2. Tóth László (#18622) | 2010. március 22. 11:56 |
Köszi a hozzászólást! Jólesik ha néha kap az ember egy kis visszajelzést! Üdv: TL | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#18605). |
|
3. Pyrrhusz (#18605) | 2010. március 21. 19:35 |
" én a szívemet adtam neked. És az árából vettünk egy gitárt(?)" Talán LGT. Egyszer majd együtt alszik a bárány és a farkas. Remény sohasem hal el... Jó volt.:-)) | |
| |
