Távol a papírtól
Dátum: 2008. április 03. 13:36Műfaj: VersCimkék: vers, fájdalom, magány |  |
Távol a papírtól
Nem írok már csodákról
Távol a papírtól
Rettegek az árnyaktól.
Távol a papírtól
Nincsenek többé álmaim
Távol a papírtól
Csak rólad szólnak vágyaim
Távol a papírtól elvesztettem mindenem
S, hogy mi az amiben most hiszek?
Nem másban, csak a Semmiben.
A Semmi, mi helyetted átölel
A Semmi, ami megöl nélküled.
Semmi vagyok, ha nem vagy velem
Semmit érő, jelentéktelen az életem.
Kérlek, gyere vissza, ne menj oly távol,
Mentsd meg szívem a gyilkos magánytól!
Ülj le mellém, s mondd: Minden rendben!
Szerelmed töltse el elveszett lelkem!
De én már nem írok csodákról.
Hisz itt hagytál, rettegve az árnyaktól.
Nem írok a kételyekről, a fájdalmamról
Csak, hogy mit érzek most, a papírtól oly távol.
Tóth Lívia
2007-10-23
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
