Tegye fel a kezét
Dátum: 2008. május 23. 20:31Műfaj: ÉrdekességCimkék: hit, kortárs, élet |  |
Tegnap a Zsidó Színház provokatív és élbevagó, kegyetlen darabját volt szerencsém megnézni. Számkivetettség és feszültségteremtés, önidentitás, és egy szubjektív vélemény, terítéken a Hunkurunk- kortárs darab a Sirályban
Már az érkezés is elgondolkodtató volt. 18 óra 28 perc , a darab előtt két perccel mi voltunk az első fizető vendégek, előttünk csak a színészek barátai lézengtek. Bár én is kérhettem volna tiszteletjegyet, az egyik színésszel való kéthetes ismeretségünkre nem kívántam hagyatkozni.
Eleve úgy volt, hogy nem megyek. Persze kedves hangja elhatározásomat derékbe törte, így Editet kedvtelensége ellenére is, rábeszéltem. Mégha nemis a külkereskedelemben dolgozom, és szaktudásom egyrecsak süllyed- azért gyakorlati helyem annyira jó volt, hogy fellépésem határozottá és magabiztossá vált.
Az „ajánlott", tulajdonképpen kötelező adományt nem Marom tagoknak 1500 forint volt. Vasárnap regisztráltam az oldalon, s bár nem kaptam visszajelzést- az ezer kedvezményes jegyre meggyőzően jelentkeztem. Edit hitét pedig megerősítendő, az 1500 forintjához az ötszázast odaadtam. Persze ahogy késett a darab, idővel letévedt a szórakozóhelyről a társaság , illetve egy Marom toborzó lány, aki az 500 forintos engedmény lehetőségét fontolgató éredeklődőket lelkesen szervezte be. Editnek nem volt más választása, be kellett lépnie. Nekem pedig megmaradt a pénzem, amit sör formájában az ő részére ajánlottam föl, fájdalomdíjként arra az esetre, ha mégsem tetszett volna nekünk a darab.
Piaczörej, legyek, lepukkant szórakozó hely. A darab, ahogy neve, Hunkurunk is mutatta- a jelenkor viszonyait igyekezett bemutatni egymáshoz kapcsolódó, illetve nem kapcsolódó jeleneteken keresztül. Így bár kerettörténet nem volt, a műben a szálakat mégis mindenki észrevehette- tulajdonképp az összes szereplő egy nagy családhoz tartozott.
Az olykor kellemes társalgásból hirtelen torkaszakadt üvöltözésbe is átcsapó jelenetek magukban hordozták a feszültséget, amely akkor csúcsosodott ki, amikor „a rendező" hirtelen a semmiből színre lépett. Zsidó iskolák, szórakozó helyek nevei, személyek, emberek- az összetartozás- és maga a Zsidó Színház, története, nehézségei, amit a kívülálló, goi amúgy nem is érthet. És amúgy is? Ki a közönségünk? „Tegye fel az a kezét, akinek az anya nem zsidó".
Egyrészt meghökkentett, másrészt pedig egyfajta egészen furcsa érzést keltett fel bennem a felhívás. Ami olyan váratlanul jött, hogy az ember nem is gondolkodott, hogy most egy darab kedvéért abszolút magánügyekről egy sor ismeretlen emberek előtt valljon- ráadásul egy olyan helyen, amely tudvalevőleg igencsak zsidó. Úgy, hogy közben figyelnek, idetartozol, vagy sem.
Az ilyen helyzeteken mindig elmosolyodom. Soha nem tagadnám le a szármozásomat, amely egyrészt nem nemesi, másrészt nem egészen egységes vallási hátterű. Kicsit az jutott az eszembe, hogy mennyire él bennem a kiválás hajlama. Kezdve egészen kicsi koromban, amikor is az ovónők művésznőnek hívtak, és amúgy „palotában” laktam, folytatva az általánosban, ahol az édesapám az osztálykirándulások hivatalos buszos személyszállítója volt, kikristályosodva természetesen a középiskolában, ahol bár kezdetekben abszolút kitaszítottként vonzottam a többség utálatát, majd pedig az osztály kettészakadása után központi alakként nagyszervező, népszerű kerítő, és egyébként igencsak társadalomkritikus punkként léteztem. Főiskolás korom Kanyaros újságírói pályája során szintén természetes volt, hogy egyesek nagyon szerettek, egyesek kinem állhattak: lényeg ami
lényeg, közkedvelt vagy semleges növény sosem lehettem. Bizonyos emberek körében népszerűségem vitathatatlan, mások elutasítanak. Valahogy jellemző személyiségemre ez a megosztó jelleg. És az, hogy szeretek úgymond a kisebbség oldalára állni.
Punk- és kultúrahozóként középiskolában, csinos üzletasszonyként továbbra is kollégista életet élő, de amúgy dolgozó barátnők között, zsidóként egy sajnos antiszemita társadalomban, és mégsem zsidóként, a zsidók között.
Ez a kérdés, amely pontosan a darab súlyponti részén helyezkedik el, visszhangzik még most is bennem.
És azt mondom, hogy ez annak a budapesti álortodox közösségnek a kérdése, akinek a nagyszüleit nem vitték el, és a dunai eseményektől eltekintve túlélte a múltat, és akiknek a jelenben van egyáltalán lehetősége arra, hogy tartsa a vallást, akiknek nemcsak mikvái vannak, de még kóser ételt is ehet.
Én megértem nagyszüleim döntését, megértem apámét és az egész családét.
És nem hibáztatom őket. Nem kaptam zsidó nevelés, keresztényédesanyám minden egyes alkalommal hangsúlyozza, hogy nem kellek Nekik. A Hunkurunkban pedig rákérdeznek: az vagy, vagy sem? A közönség pedig ketté lett osztva, nincs itt helye az asszimilációnak. A kérdés jogos, egyértelmű, kegyetlen, és élbevágó. Mintha ezzel azt is akarták volna üzenni, hogy aki nem tartozik a kiválasztottak körébe, hát felállhat.
A darab további részét próbálták enyhíteni. Figymavágás parizerrel, szerelmi jelenet- helyzetkomikum.
Mégsem érzem teljesen könnyen emészthetőnek a darabot.
Sört ellenben nem kapott a barátnőm.
Namida
2008.05.23.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Namida (#1264) | 2008. június 15. 15:56 |
Jajam, tökjó oldal :) köszi! | |
| |
2. Sz. S. Péter (#1149) | 2008. június 11. 15:57 |
Namida! Klikkelj a Judapest.org - ra. Nagy királyság... Ott a helyed:-)) | |
| |
3. Sz. S. Péter (#1148) | 2008. június 11. 15:56 |
namida! klikkelj a judapest.org - ra. Nagy királyság!!! sztem ott a helyed :-))) | |
| |
4. lengyelsas (#702) | 2008. május 26. 09:22 |
http://www.youtube.com/watch?v=m2_sL0OW8D8&feature=related | |
| |
5. Namida (#680) | 2008. május 25. 19:59 |
Rendben, akkor legközelebb ott :) Üdv Ildi | |
Válasz Hangok hozzászólására (#668). |
|
6. Hangok (#668) | 2008. május 24. 19:42 |
Én azt mondanám nem mindennapi! Nem szokványos! De ez jó, ett?l jók! TARTUFFE volt a best (Nekem), sajnálom, hogy azt már levettéka repertoárról, de a csúcson kell abbahagyni vagy mi ;) ! Rég láttam már ?ket, így lehet, hogy a következ? megmértettetésükön egymásba ütközünk! Egyébként szuper egy banda!!!! | |
Válasz Namida hozzászólására (#658). |
|
7. Namida (#658) | 2008. május 24. 11:22 |
Mindenképp megnézem!:) Amúgy szerintem nagyon jó darab volt. Hatás szempontjából, meg pláne. Valszeg máskor is megyek :) Gyakran eljársz? | |
Válasz Hangok hozzászólására (#655). |
|
8. Hangok (#655) | 2008. május 24. 10:35 |
Kedves Namida! Volt szerencsém a darabhoz Nekem is! Csakhogy felcsigázzalak... Végh Tibor elejtett egy olyan kijelentést miszerint lesz bel?le film (eredeti helyszanek, na meg ugye szerepl?k,stb.) és ha minden jól megy akkor akkor hunkurunk2.! Éljen Tibi, Eszti, Bence ésssssssssssssss Yeti!!!!!:D | |
| |
