Tél

Szerző: Árvai EmilDátum: 2009. december 02. 19:39

Műfaj: VersCimkék: élethelyzetek, elmélkedés, élet, fájdalom, magány

Csillag csillog, sápadt, hallgat a Hold;
szatyraival hajléktalan bolyong.
Nappal a metró langyos temető;
éjjelente, mint kísértet, feljő.

Már puszta léte néma tüntetés:
egy-egy ember értéke ily kevés?
Úgy látszik, így ő nem kell senkinek;
talán csak az Isten nem veti meg.

Bús bor-barát. Bár néha magába'
imádkozik, ne legyen oly árva...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Árvai Emil (#15454)	2009. december 04. 05:57
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást, üdv.: Á.E.
Válasz Rézi hozzászólására (#15448).

2. Rézi (#15448)	2009. december 03. 21:20
Minden a helyén van....!Idáig jutottunk...! grat,Rézi