Tétova léptek
Dátum: 2010. április 09. 11:04Műfaj: VersCimkék: vers, gondolat |  |
Mikor mennék,
De, megremeg a lábam.
Megállok tétován…
Meg ne botoljak,
Meg ne lakoljak.
Merre verhet a szívem
Bal és jobb pitvara?
Merre zakatolhat
Vonatom robaja?
Hová, merre visz?
Mennék, mégis mintha
Nem lenne tovább…
A magányom rabsága,
Olykor sötét börtönébe zár.
Suttognak az árnyak.
De bújkál még az esti fény.
Mennék, de homályos a kép.
Vinne-vinne „az”, arra-arra,
Mit ezerszer nem éltem át.
S tán virágot találok a pusztán,
Álmaim szirmait talán…
Mennék, mert mennem kell tovább.
De kétes az irány.
Meg-megállok tétován…
Félek, szívem téveszti a ritmust,
Félek, utam függő labirintus.
Félek, eltévedek…
Mert elveszhet az értelem,
Mert elveszhet az érzelem,
Mint egy hajó, tenger rejtekén,
Nem tudhatja milyen partot ér.
S nem köt ki áhított szigetén.
Hiába bársonyos a tér,
Benne csillogó habok,
Meleg szellő, lágy zenék.
Hiába a tavasz, és múlik el a tél.
Félek, vége lesz,
Minden szívdobbanásnak.
Minden elindulásnak.
Mégis, néma, apró léptekkel
Indulok feléd…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Dittrich Panka (#19060) | 2010. április 14. 12:26 |
Szia! Bocsi de nem jártam erre. Örülök, hogy itt vagy! :-))) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#19047). |
|
2. Nem Tom (#19047) | 2010. április 12. 17:20 |
Nicsak ki beszél? Tamás | |
| |
