Tizenöt-perc erotika!
Dátum: 2010. március 02. 01:37Műfaj: NovellaCimkék: szoft pornó, rózsaszín sztori |  |
Kíváncsi vagyok,hogy vajon a Lányoknak, vagy a Fiúknak jön be jobban?! Titkon remélem, hogy tetszeni fog a Csajoknak is! Ha mégsem, akkor csúnyán mellé lőttem.
Tizenöt-perc erotika!
Nyirkos csepegős kora tavaszi este volt, amikor leparkolt a kocsi a tömbház előtt.
A férfi kiszállt, nyugodt kényelmes lassúsággal bezárta az ajtót, megállt a kocsi mellett és a harmadik emeleti ablakra nézett. A függönyön átszűrődött a fény, amit narancsosra színezett a behúzott sötétítő. -Mint meleg lenyugvó nyári nap-, jutott az eszébe.
Meglepetés látogatás volt ez, nem valami eltervezett randevú!
A lány a konyhában állt a tűzhely mellett, pongyoláján hatalmas ciklámen virág szirmok zöld levélkékkel, amin áttűnt testének kontúrja, mint aki helyenként fellázad a lekerekített harmonikus formák ellen, úgy törte meg a mellének íve a lágyesésű formát. Csípője kissé szélesebb volt az átlagosnál, de ez inkább nőiesebbé tette alakját. Főként mivel testsúlyát egyik lábára helyezve, a másikat kissé felemelte, amitől az egyébként is áttetsző ruha alól kivillant a combja egészen a hajlatig.
Ekkor szólalt meg a csengő!
Sietve kiszaladt a konyhából és a kémlelőn kilesett, majd ajtót nyitott.
-Te vagy? Nézett kérdőn a férfira.
-Igen, miért? Talán meglepődtél?
-Nem, nem! Válaszolta, de zavarodottsága leplezetlen volt!
Korai volt még ehhez a találkozóhoz. Nem volt még felkészülve! Még át kellett volna alaposan gondolnia, mi is a helyzet. Kell e neki egy ilyen kapcsolat?
De ehhez sok –sok időre lett volna még szüksége! Azonban idő, már nem volt.
Most kellett dönteni!
A józanészre hallgatni, vagy az ösztönökre? De Ő nem egy állat, egy ösztön lény! Személyisége van, jól kifinomult ízlése és megítélése a körülvevő világról, ami nagyon is racionálisan látja a jelenlegi helyzetet.
És még is ott motoszkált valahol lent a gyomra alatt egy érzés mélyen a zsigereiben, mint a vadászó állat, amikor megérzi, hogy merre kell indulnia zsákmányt szerezni.
Minden bizonytalankodásának ez volt az alapja. A sok elhibázott lépés, amit életében elkövetett. De bűn-e a hiba ha az ember vét a józan ész ellen, azonban azt őszinte naiv meggyőződésből teszi?
Tétovázásának most is ez volt az oka.
Megpróbált udvarias, de távolságtartó maradni.
-Ja, igen… a beígért kávé! Mondta pillanatnyi habozás után.
-Egy „baráti kávé”. Válaszolta a férfi, és ebben benne volt minden, sőt még több is, mint amit a lány hallani akart.
Csendesen pislákolt a tűzhely lángja a korábban odakészített teavíz alatt, miközben ők bevonultak a szobába. A lány kisietett a konyhába, ezzel is lélegzetvételnyi időt nyerni, de a férfi utána ment. Hátulról átkarolta és a hajába fúrva az arcát a fülébe súgta,
-Őrjítően jól nézel ki ebben a cuccban! Választ sem várva, megcsókolta a nyakát, miközben szorosabbra fogta a derekát.
Megpróbált kibújni a fogásból, de újra az ösztön kerítette hatalmába! Régen volt már férfival, és nem tudta magának tagadni, hogy mennyire jól esett ez az ölelés.
-Ó, kérlek, hagyj! Fakadt ki belőle, de ennél töbre már nem futotta! Érezte, hogy szívverése felgyorsul, és borzongás fut végig a gerince mentén.
Ha itt meg állt volna a másik, talán lett volna ereje határozottan nemet mondani, de ami ezután történt, az felülírt minden józan gondolkodást!
Simító keze hol lágyan, hol határozottabban járt a lány testén meg-megszorítva helyenként, váratlanul el kalandozva néha egy kicsit messzebb, is mint azt illett volna. De mindig csak tört másodpercig időzött, és amikor már éppen ellenkezni akart, már nyoma sem volt a perzselő tapintásnak.
Szabályos lélegzése, egyre mélyebb és sóhajoktól teljesebbé vált. Mellei feszessé nőttek, bimbói megkeményedtek, és mint kitörni készülő vulkánkúpok feszítették a ruhát magukon.
És a férfi még mindig nem csúsztatta kezét a lábai közé, pedig érezte, hogy ágyéka lüktetve várja az érintését. Zihált már, amikor, mint egy könyörületes ajándék végre ott is érezte a játszadozó ujjakat, amint utat keresve maguknak, feltérképezték minden redőjét, és egy időben érintésükkel, figyelték az ő reakcióit is, finom játékukra, amit, ha jólesőnek talált, megfeszülő hasával, és halk sóhajaival értékelt.
Ekkor megfordult, és megcsókolta a férfit, jelezve, hogy átadta magát a testi kísértésnek, és immár elszántan és határozottan kell neki ez az együttlét.
A férfi felültette a konyhapultra, szétnyitotta combjait és nyelvének szabad utat engedve, folytatta kényeztetését, miközben két kezét a lábai alatt elcsúsztatva tartotta fenekét és ringatta csípőjét előre-hátra.
Zavarban volt, mert szerette volna viszonozni ezt partnerének, de, valahányszor megpróbálkozott változtatni, mindig határozott de gyengéd elutasítást kapott válaszul.
-Te csak maradj így és élvezd! Mondta minden kísérlet után a férfi.
-Azt szeretném látni az arcodon, hogy átadod magad nekem minden feltétel nélkül, és csak azt adod tudtomra, mit szeretnél kapni tőlem!
-Látni akarom, hogyan ragyog a szemed, milyen a hangod, amikor a gyönyör kiteljesedik benne!
A folytatásban nem kellett csalódnia, azonban már ez is kevés volt számára, és végre tovább szeretett volna lépni, mert érezni akarta a lüktető tüzes férfiasságot testében.
Megadta magát ennek az embernek, kapitulált, de a túlfeszített vágyakozás olyan magasra korbácsolta fel érzékeit, hogy minden egyes érintést sokszorosan fokozva élt át.
Nem bírta tovább! Nem volt hozzá szokva, hogy nem ő dominál ebben a helyzetben, és most végképp elvesztette türelmét! Hajába markolva húzta fel a férfit, és lábait a háta mögé kulcsolva rántotta magába.
Szinte azonnal a csúcsra jutott, és ez sorozatosan ismétlődött addig, míg egyetlen hosszú orgazmusban teljesedett ki, ami egy örökkévalóságnak tűnő ideig tartott.
Hangját kieresztve, testét megfeszítve majd ismét elernyesztve, veszítette el a kontrollt a külvilággal. Nem hallotta, hogy sikongat, kiabál, de ez egyáltalán nem is érdekelte ebben a pillanatban!
Szédült! Halántéka lüktetett, torka kiszáradt, és lábai közt a szíve ritmusára, öklelő, lüktető, zsibogó tömegeként érezte megtelt szemérem ajkait, ahol a nedv nektárként ömlött belőle.
Az arca szép volt! Olyan szép amilyen szép az arc csak, akkor lehet, mikor egy romantikus festő, múzsáját ábrázolja élete nagy művén.
Megszelídítettelek! Gondolta a férfi, és jólesően borult össze a lánnyal kart-karba, testet-testhez szorítva.
Pedig mekkorát tévedett! Az igazi zabolázatlan női szívet és testet soha sem lehet megszelídíteni.
Amikor a férfi dicsőségként éli meg, hogy a várat férfiasan bevette, valójában a nő nyitott neki kaput.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. laca6909 (#18350) | 2010. március 06. 21:00 |
Bocs van egy-két hiba, de sok volt a bor! Kóstoljátok meg a Bock and Roll nevű bort! Isteni! Kérésre a beszerzési helyet elmondom. Üdv. laca. | |
Válasz laca6909 hozzászólására (#18349). |
|
2. laca6909 (#18349) | 2010. március 06. 20:57 |
Nekem elég ha Egy lánynak vagyok az alfa híme, de akkor az úgy legyen! Nem voltam sosem skalpvadász. A dolgok ezen része nem érdekel, azonban egy kapcsolatban én akarok a Férfi lenni és a másikat megillető tisztelet mellett én is elvárom ugyanezt tőle. A világ változóban van és a Nők egyre erősebbek lesznek a férfiak rovására. Ez nem baj, de akkor ne is várják, hogy egyszerre egy macsó lepedő akrobata, ill. randiművész és egy érzékeny, behodoló fiúcskák legyenek. Sajnos választanotok kell lányok! Vagy kiheréltek, vagy elfogadtok minden gyengeségünkkel együtt, és cserébe mi is elfogadjuk a ti gyengeségeetiket. Vagy nektek olyan nincs??? Esetleg nem meritek vállalni? Pedig egy őszinte kapcsolat lényege pont ez lenne! De mi mind csak szerepet játszunk. Ezért olyan sok a válás! | |
| |
3. laca6909 (#18339) | 2010. március 06. 11:47 |
Üdv. Nem Tom! Lehet, hogy sután közelítettem meg a kérdést, /gondolok itt a „megszelídítésre”/ de azért nem a Gondolat kiadónak vagyok a szerződött írója, mert még csak próbálkozom. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez itt egy novella, nem pedig, a Nőklapja meséld el a sztoridat rovat! Mivel én nem viselkedtem még birtoklóan egy nővel, így csak megközelítő elképzelésem van arról, hogy néhány férfi igenis birtokba akarja venni a nőt. Jogosan háborodnak fel a csajok ezen, hiszen a mai tanult világban ez a demagógia elavult. A Nő már nem háztartási gép! Ugyanakkor elfelejtik a lányok, hogy a férfiaknak kell az a szerep, amitől dominánsnak érezhetik magukat. Én megértem, hogy a csajok maguk akarnak párt választani, de személy szerint nekem kell az illúzió, hogy én nyűgöztem le. | |
| |
4. laca6909 (#18323) | 2010. március 04. 20:01 |
Szóval nem jött be! Hiába, még ennyi idősen sem ismerem elég jól a Nőket. Akkor ez már nem is fog változni!? A Férfi agy egysíkú! | |
| |
