Tökéletes ismeretlen

Szerző: HomesickDátum: 2008. augusztus 15. 12:31

Műfaj: VersCimkék: egyedül-szerelem

Utánam sétált egyedül,
Hogy velem lehessen,
Minden kedveset megtett,
Hogy szerelmes lehessek.

De én elindultam a könnyáztatta úton
A tökéletes ismeretlen felé,
Kértem vegye le rólam a kezét,
Hogy igazán az enyém lehessék.

Magára hagytam olyan egyedül,
Mint mindig is volt,
Magam helyett mást választottam,
Vérzik a fakó Hold!

Az összes arc megrökönyödve bámult rám,
Hogy is cselekedhettem ennyire ostobán?

Megálltam egy percre a saroknál,
És emlékeztem arra,
Ami ketten lehettünk volna...

De elindultam a tökéletes ismeretlen felé,
Szemeiddel könyörögtél,
Hogy velem jöhessél,
De én szinte sosem értettem meg azokat a szavakat,
Amiket ki sem ejtettél.

"Viszlát!"-intenek komótosan nekem a házak,
Te az önsajnálat csapdájába esve
Együtt üvöltesz az éjszaka morajával.

Vigyázz, az arcunk túl közel van már a mennyhez!
Az éghez...
A tökéletes ismeretlenhez...