vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Töredék

Szerző: Bodnár IstvánDátum: 2009. december 27. 22:52

Műfaj: VersCimkék: magány

A hegyre értem.

Távol a város zajátol
az ernyedt, fáradt tüdő halk sóhaja is
hangos ordításnak hallatszott!

S az ólomfalú felhők függönyének redőiből
csak néha dugta ki félig az arcát a Hold,
de olyan sápadt és beteg volt,
mint az én rongyá tépázott szívem.

Ordítottam volna, de csak suttogtam.
És ő még így is meghallotta.
Ordítani akartam és írni, írni, írni…
Minden fájdalmat és bánatot papírra vetni…

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. ultraviolet   (#16439)

2009. december 30. 17:47

Ez nem is rossz! Tetszik a végén az a kis rím-huncutkodás.