vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Töredékek Közép Nirvániából I.

Műfaj: PrózaCimkék: groteszk

Közép Nirvánia érdekes hely. Furcsa, idegen de azért egy kicsit ismerős. Ilyen is lehetne, igy is lehetne gonodolja a Kedves Olvasó. De rosszúl gondolja. Ilyen nem lehet! Vagy mégis...?

Töredékek Közép Nirvániábl


Egyszer volt hol nem volt (általában persze nem volt) élt egyszer egy ember. Nem túl messze de azért nem is olyan közel ahhoz a ponthoz, amiről azt szokták mondani, hogy mindegy hogy hol van. Szóval élt ez az ember volt neki egy felesége, két gyereke (egy fiú és egy lány), egy szeretője és egy zabigyereke, akiről senki nem tudott, de azért sejtették, hogy létezik, bár látni senki se látta. Már csak azért sem, mert régen elköltözött oda, ahol az emberek nem találhatják meg soha (meghalt de ebben még ő sem volt biztos). Szóval éldegélt ez az ember nagy nyugodtan, és nem csinált semmit. Ezért ez a történet nem is róla szól. Ez a történet Te Rólad -ról szól. Te (hívjuk ezentúl így) nem lakot olyan messze és neve is volt az országnak, ahol élt. Ezt az országot úgy hívták, hogy Közép Nírvánia. Hogy miért hívták középnek senki sem tudta, mert nem hogy nem volt semminek sem a közepe, hanem éppenséggel mindennek a végén volt és mindenen túl csinált úgy, egy egész ország mintha létezne. És valóban a térképen tényleg rajta is volt. Meg ha az ember úgy távolról nézte végül is szép volt. Voltak benne hegyek meg völgyek, folyók, patakok, és tavak és falvak és városok. Voltak benne üzletek, üzletközpontok, emberek, állatok, utak és hivatalok, politikusok, gyilkosok, szentek, szóval minden olyan dolog, ami egy országhoz kell. Mondom mindez távolról. Mert ha valaki belépett ebbe az országba azt tapasztalta, hogy ez az ország nem létezik. Illetve létezik, de kizárt dolog hogy ILYEN ország létezzen… Szóval hát ez volt (illetve ma is van) Közép Nirvánia. Itt élt Te (illetve még ma is él). Ez a történet Te –ről szól Egy létező ország létező gyermekének valós története.

                                                    Egy Igazi Szadó Mazó Hétvége

Hé Te! Szólt Te – re egy utcalány. Nem akarsz egy igazi szadó mazó hétvégét? Neked szépfiú fél áron megszámítom. Miért is ne gondolta magában Te. Hisz amúgy is azért járt EZEN a környéken hogy valami szokatlan valami új történjen vele ebben a szürke és unalmas világban. Így történt hogy a lány két óra múlva gyakorlatilag már mindent tudott róla, azt is amit nem is akart megtudni. Érezte, hogy Te most nagyon zavarban van és igazándiból egy kicsit meg is sajnálta. De most már mindegy, aminek meg kellet történnie annak meg kellet történnie, most ott álltak egymással szemben, miközben fejük fellett himbálództak Te szülei és testvérei…

- miért tetted ezt? - kérdezte Te, nyilvánvalóan zavartan
- mert szeretlek. – válaszolta a lány egy kicsit remegő hangon
- jó de miért kellet kibelezned a szüleimet, és a testvéreimet? – kérdezte Te. A hangjában érezni lehetet egy csipetnyi félelmet, és talán egy kis dühöt is… (de lehet hogy csak fázott)
- Azért hogy TE és ÉN (így hívták a lányt: Én) csak egymásra tudjunk koncentrálni- válaszolta Én, és elkezdte kigombolni magán az amúgy is átlátszó inget.
- De én nem is ismerlek! Mondta Te, miközben megbabonázva nézte, ahogy Én lassan teljesen meztelenre vetkőzik és elkezd a felakasztott rokonai vérében megfürödni…
- Majd megismersz mondta Én, és immár teljesen véresen letérdelt Te elé, lehúzta a cípzárját és szájába vette a már meredten álló farkát…
- Mit csinálsz, kérdezte Te, de már nem gondolt semmire, csak arra hogy talán mégse volt olyan rossz ötlet az utcán felszedni Én –t és kipróbálni vele hogy milyen is egy igazi szadó – mazó hétvége…

Te miután (khm…) hogy úgy mondjam megszabadult a családjától egy kis bűntudattal a szívében bár, de gyorsan túladott a háztól melyben felnevelkedet. (egy szektának adta el. Azt mondta nekik, hogy a házban szellemek laknak. Végül is lehet hogy nem is hazudott olyan nagyot, ki tudja?) a pénzel, amit így szerzet nem igazán tudott mit kezdeni ezért oda adta egy szeretet otthonnak. Majd mivel egy fillérje sem maradt elment a szeretet otthonba portásnak. Nagyon jó munka volt. Nem kellet csinálni semmit. Csak arra kellet figyelni hogy a szeretet otthon lakói, akik nem feltétlenül voltak öregek - az is előfordult ugyebár hogy igen fiatalon került ide valaki a családja szeretetéből kifolyólag – nehogy meglógjanak. Te egész jól csinálta a feladatát egy ideig. Aztán megismerkedet Ő –vel, és ekkor Te élete gyökeresen megváltozott.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Sz. S. Péter   (#461)

2008. május 19. 12:20

Persze az "És Mindez a Nök miatt" nagyon nagy kedvenc volt valamikor :-) a harmadik rész nem a vége (nem lesz különössebb csattanó) csak úgy önmagában vicceseb. Persze lehet hogy csak szerintem...;-)))))

 


2. Hangok   (#458)

2008. május 19. 01:09

Vernon Sullivan sem tartozik éppen a könnyen fogyaszthatók közé, de ám legyen! :) Te kedveled az És mindez a n?k miatt!-ot! ;) Hm, mondjuk...érdekel a 3. rész csattanója :D

Válasz Sz. S. Péter hozzászólására (#449).

 


3. Sz. S. Péter   (#449)

2008. május 19. 00:24

hm. mondjuk hogy olvastam... Akkor inkáb Boris Vian jön be. Ö egy kicsit könyedebb... a fojtatás viccesebb lesz. Itt még egy kicsit dühös voltam. A harmadik rész szerintem kifejezetten mókás lesz

Válasz Hangok hozzászólására (#445).

 


4. Hangok   (#445)

2008. május 19. 00:05

Te kedveled az Amerikai Psycho-t, nemde???