Tudod, mit kívánok...

Szerző: VeronaiDátum: 2008. október 28. 23:54

Műfaj: VersCimkék: végzet, cél, akarat, veronai, szerelem, hit, lélek, szeretet

Legyél levakarhatatlan.

Tudod, mit nem adtam volna érte,
ha 30 évvel ezelőtt.

Persze, akkor még "tudatlan" voltam.

Nincs már jelentősége, mert nem véletlen, hogy a "sors"
biztosította számunkra,
hogy most együtt lehessünk.

(Tudod, nincs örökké valóság.)

Kérlek ne ilyedj meg.

Én úgy gondolom, hogy 120 év.
Onnantól számolva,, hogy Te megszülettél.
Így jó lesz?

Mindegy, hogy hogy kell nevezni,
Én a Tied vagyok már a saját lelkemben.
Nincs szükségem másra,
mert rád találtam "újra", de ez másképp
nem történhetett meg.

Én Téged objektív "ítéllek meg".
Nem számít, hogy "Mások" mit mondtak.
Én tudom,, hogy Te Ki vagy.

Sajnálom, hogy alul értékeltek,
de én ennek köszönhetlek.

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Szeretlek!