Tudom
Dátum: 2009. január 29. 17:43Műfaj: PrózaCimkék: éket, halál |  |
Tudta, hogy mit ér az élet, mert tudnia kellett. Mert ismerte az érzést, melyet éreznie kellett. Mert megmondták neki. De ha nem mondják, ő akkor is tudta. Mert az ember ilyen.
Persze, hogy tudom, hogy mennyit ér az élet !!! Miért feltételezed azt rólam, hogy nem tudom? Képzeld, tudom ! Most meg mit kérdezel? Hogy milyen érzés tudni azt, hogy már nem sokáig élek? A lehető legrosszabb kérdés ez., amit eddigi életemben hallottam. Ja, de nem is! A másik rossz kérdés volt az, amikor egyszer azt a tették fel nekem, hogy hol veszítettem el az eszemet. Hát vajon hol? Tudom én azt ? Azt tudni, hogy már nem sokáig élek, az olyan, mintha valaki rengeteg olyan kérdést tenne fel, amelyekre talán nem lehet felelni. Mert egyszerűen nincs rá felelet. Ugyanakkor tudom, hogy már nem láthatom sokáig a virágokat, a fákat, a felhőket, a szivárványt, a napot, az esőt, a madarakat repülni az égen. És nem hallhatom a pacsirtát a rét felett, nem hallhatom szeretőm hangját és nem hallhatom a dalt, amely fejemben dúdolva kedvem vidámmá vállik. Nem láthatom kedvesem arcát, sugárzó szemét, nem érezhetem édes csókját.
Tudom mit ér az élet! Mindent tudok. Tudom, mint ahogy tudja a patak, hogy merre tart, ahogy tudja a szél, hogy merről érkezik és ahogy tudja a vihar, hogy meddig rart.
Tudom.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
