Utazás
Dátum: 2009. április 06. 22:39Műfaj: PrózaCimkék: tavasz, napsütés, natasa |  |
Gyönyörű tavaszi nap volt ma. Alig vártam, hogy kiszabaduljak az irodából. Feltettem a napszemcsit, és megbámultam a férfiakat. Mire a buszmegállóba értem, már le is vettem a blézerem, csak egy mélyen kivágott kis nyári blúz volt rajtam. Sütkéreztem a napsütésben, és a pillantásokban.
Gyönyörű tavaszi nap volt ma. Alig vártam, hogy kiszabaduljak az irodából. Feltettem a napszemcsit, és megbámultam a férfiakat. Mire a buszmegállóba értem, már le is vettem a blézerem, csak egy mélyen kivágott kis nyári blúz volt rajtam. Sütkéreztem a napsütésben, és a pillantásokban. Az éhes pillantásokban, hisz a férfiszemek nem szeretik a pulcsikat, csini kis bundákat.....:))))). A megállóban egyre több kamaszlány várakozott. A tanításnak vége, ők is a távolságira várnak. Ahogy beállt a busz, felfurakodtak, és ott folytatták a csivitelést. Mosolyognom kellett.
Máskor kerülöm a napsütést, de ma a napsütéses oldalra ültem. Élveztem a meleget. Velem szemben egy szerelmespár. A fiú láthatóan szívesen folytatná a csókolózást a lány szobájában. A lány sokkal komolyabb. Kevésbé árulja el az érzelmeit. Bámultam a fiút. Nem akartam flörtölni, csak megfeledkeztem, hogy már nem bújik meg a pillantásom a napszemüveg védelmező sötétjében. Majdnem hangosan felnevettem, amikor, rádöbbentem. A fiú kiváncsian nézett vissza, nemigen tudta mire vélni a dolgot. Hiszen ő a kislányt simogatta, én pedig, hogy is mondjam, néhány évvel azért idősebb lehetek nála. Valahogy érezhető volt az erotika a levegőben. De nem akartam kavarni. Csak becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy a fiú mellém ül. Mellém ül és engem cirógat, engem csókol. Amikor a lány leszállt Martfűn, a fiú még egy kedves mosollyal intett felé az ablakon át. Aztán engem bámult. Éreztem, hogy vetkőztet a pillantása. És én átadtam magam a képzeletének. A fiú egészen belepirosodott. Pont annyi idős, amikor egy fiú csak a nőkre tud gondolni. Az ismeretlen felére, akit meg kell hódítani, magáévá kell tennie, hogy ősi ösztöneit kielégítse. A következő faluban ő is leszállt. Zavart mosollyal köszönt el tőlem, de ott volt a kérdés a szemében: látlak még? Bátorítóan visszanéztem, és tudtam, elég lenne egy szó, hogy velem jöjjön. Dehát még gyerek! Becsuktam ismét a szemem, hogy ne tudjon kérdezni, de a csukott szemhéjam mögül is láttam az arcát.
Végre beértünk a városba. Bódító meleg fogadott a forgalmas utcán...és várakozás a következő buszra. Délután 4 óra, tömeg, alig tudtam felpréselődni az első ajtón. A buszsofőr érzéki pillantásokkal mért végig. A mai nap legfelemelőbb pillanata. öt hosszú megálló. Nem néztem oda, de éreztem a tekintetét vezetés közben, a megállókban. Nem is mentem bentebb, akkor sem, amikor már lehetett volna. Csak hogy nézhessen. Nevetnem kell magamon. Összegezzük csak a mai napot! Értekezlet, beosztottak eligazítása, néhány leszúrás négyszemközt, interjú egy leendő kollegával, telefonok. ......és a buszsofőr férfias pillantása.
Nő vagyok.
Hát mára csak ennyi.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
