Úton vagyok
Dátum: 2011. április 23. 17:25Műfaj: VersCimkék: sors, magany |  |
Úton vagyok
A sötét éj leple alatt
testem mozog, fürgén halad
élettelen, köves utcán.
Néhol vibrál; kissé furcsán
pislákol a fény világa –
Céllal ég ott, nem hiába…
Csak határozott léptekkel
lényem monoton menetel;
mégis nyugodt, pedig lelkem
lázad – csak küzd – testem ellen.
Szemem előtt levő arcok
– mint szívem húrján a karcok –
hajtanak most célom felé
…mint aki győzelmet remél…
Körülöttem hulló hópelyhek
szállnak alá, lehet csak pernye;
a szürke hamu táncol körül,
minek még e Világ se örül:
ellepi kétség súlyos pora
– menten behatol mindenhova –;
Körbe áttetsző ólomfátyol
nehezedik Rád is, akárhol
vagy e Földön, visszatarthatna,
mégse tud: akarva-akaratlan
küzdesz ellene – izmod feszül,
agyad gondol és lelked repül…
Elhivatott és embertelen
érzések, és mellé egy ember:
rendíthetetlenül haladó,
őszintén félreránt takaró
álcát, tőled ennyit követel:
Légy egyenes, bármit követ el
Teérted, vagy netán Ellened.
Te mégis Szeretted? Esetleg
mellette idővel kiderül,… hogy Te
az vagy-e,… akit Magadnak tartasz…
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Rézi (#23607) | 2011. április 26. 11:32 |
Nagyszerű,tetszik,mindenkinek lennie kell egy tükrének! Grat,Károly(Rézi) | |
| |
