VACAK VÁGYAK, ÉRTÉKES ÓHAJOK
Dátum: 2009. október 05. 15:53Műfaj: VersCimkék: óhajok, vágyak |
Vacak vágyak vihart, mint varangyok, kavarnak;
Felhevülten kapásból élni át, bolond
éjeket; úgy visongj , mint telcsi, pocsolyában,
nyál- homályba ragadj, beljebb, mint egy vakond
Lámpát gyújt neked kéj; éld át, beteljesülten
s legyen védjegyed ő, a ramaty óhajok
hamisítatlan ős puhasága,ügyetlen
tilalmakba kerülsz, s nem menekülsz, a jog
nyakon csíp, elkap ám. Nem leszel te vagányabb
nem, hanem, vaskos éjek varázslatát
tapasztaló. Kilépsz a fényre; felvisítsz, s valld,
most már undok a jó! Napba nézés, nem talált!
Finoman visszavont ígéretek üszke,
szívemben, mint becses vágy, ébredj fel megint.
Lomhán repültek el lelkemből is kivetve
váratlan ébredő, nagy szenvedélyeim.
Holdnak fénye, ha hozza ágyunkba a mámort,
megadhatod ma még, s ne mondd, hogy nem lehet
ne mondd, hogy elszaladt, s ó, de milyen kár volt.
Heves vágyak,( e nélkül nem ér semmit az élet).
Hangszernek húrja van, s játszok rajta míg élek.
mint a gyermek, ki már többször volt, gyermek.
Ha vétlen értelmem itt, megér egy bilincset,
mit érdemel a vétkes, ki véresre szorít -
egy rozsdamarta vas, vagy rézmázas kilincset?!
Nem hibázhatom el, bizzak, ezekszerint
célba lövő erőkben? Az idő már mindent elvégzett,
elindul hát a golyó, valahol becsapódik,
s a homokkőben alvó élet bólint...mehet!
mit érdemel a vétkes, ki véresre szorít -
egy rozsdamarta vas, vagy rézmázas kilincset?!
Nem hibázhatom el, bizzak, ezekszerint
célba lövő erőkben? Az idő már mindent elvégzett,
elindul hát a golyó, valahol becsapódik,
s a homokkőben alvó élet bólint...mehet!
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. feketetulipan (#13247) | 2009. október 07. 15:02 |
heves vágyak értékes mollekulák vacak óhajok, szánamas évek minden rellatív, swemmi nem vetíti kínját ki, arcának szenvedéseit. | |
Válasz Györgyi hozzászólására (#13242). |
|
2. Györgyi (#13242) | 2009. október 07. 12:58 |
Kedves kékfiú nagyon szép versedhez gratulálok. :-) "Holdnak fénye, ha hozza ágyunkba a mámort, megadhatod ma még, s ne mondd, hogy nem lehet ne mondd, hogy elszaladt, s ó, de milyen kár volt." Milyen szép is, biztos, hogy nem volt kár. :-))) | |
| |