Valamikor régen..

Szerző: RéziDátum: 2009. április 30. 06:01

Műfaj: VersCimkék: nagyapám, régen, hittek

Valamikor régen minden este, Térdére ültetett a nagyapám,
szortyintott a pipájából s mondta, figyelj rám kisunokám.
Ezt a regét dédapádtól hallottam én is egykoron,
még pendejes voltam mint te, de szavait kívülről tudom.

Ha fiúgyermek lesz a sarjad
ezt te is tovább adod,
s így majd majdan ő is hallja,
miben az elődök hittek vakon.

Na figyelj:, még mikor a planétának más volt arculatja,
irdatlan erdők, tiszta halban gazdag folyok kanyarogtak,
mikor még az Isten, látta engedni az ő ábrázatját,
volt messze egy sziget, hol a Magyarok bölcsőjét ringatták.

Gyönyörű volt az a hely s nagy tudású szorgos maga a nép,
kőházaik voltak, ismerték a tengert, és senki nem félt.
Művelték a földet, és bírták az írás rejtelmeit,
bizton tudták, ők maguk az Úrnak egyenes leszármazottai.

Míg a földnek másik felén, csak nyiladozott az értelem,
maguk csatornákat építettek, hajót s figyelték az eget.
Ismerték a számokat, és harmóniában éltek a földel,
de a kevélység bennük egyre nőtt, újat húztak Istenükkel.

Megnyílt a talpazat és az ég is,
és a tenger ostromolta az eget,
a tudók látták előre félve ők is,
s így sokuk belőlük felkerekedett.

Nem maradt semmi, mi egykor maga volt a paradicsom,
ám szétrajzottak, vitték a lángot s lerakták a fundamentumot.
Na de későre jár,jó anyád az ágyad megvetette,
holnap fojtatom kisunokám, az Úr őrködjön te feletted.

2009.04.20. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.