Vallomás

Szerző: MazsokaDátum: 2009. február 19. 09:59

Műfaj: PrózaCimkék: élethelyzetek

- Még mindig szép vagy, nekem nagyon szép! - mondta a férfi kedvesen. A nő, mint egy szelet csokoládé a nyári, kánikulai napsütésben olvadt és ragyogott. Régen mondta már ezt a nőnek, sokáig várt vele. Nem is emlékszik már, talán 20 éve?

Most is sokáig érlelte, átrágta százszor a szavakat. Ma reggel aztán elérkezettnek látta az időt. Mostanában, ahogy figyelte a feleségét, egyre erősebb lett az a régi, már szinte feledett, de jól ismert érzés. Ahogy ránézett, kellemes melegség ömlött szét az ereiben. Most végre kitört, kirobbant, aminek talán már régen hangot kellett volna adni de valahogy mindig elmaradt hol ezért, hol azért.

A nő a boldogságtól kivirult, szebb lett, mint egy nyíló rózsa. Hirtelen nem tudta, mit kezdjen a kimondott vallomással. Lázasan gondolkozott, mit is tegyen. Fodrásznál sem volt évek óta. Minek? Kinek? A fogyókúrát is abbahagyta, miért gyötörje magát, ha a férfi észre sem veszi? Az agya lázasan kereste a megoldást. Főzze a férfi kedvencét vacsorára? Hozzon egy üveg finom bort? A gyerekek talán moziba is mehetnének! Egyben biztos volt: Ma este beveti azt a kis fekete fehérneműt, amit a múlt héten vett, hátha jó lesz valamire!

Akkor, ott valami megváltozott. Valami nagyon jó volt abban az egy mondatban, az a mondat visszaforgatta az idő kerekét, feledtette az elmúlt éveket, a sokáig nélkülözött kedvességet.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.