Vannak kiskapuk

Szerző: Joseph B.Dátum: 2008. június 17. 20:39

Műfaj: ÉrdekességCimkék: vágy, világ, abszurd

Gondolj bele. Mire vágysz? Mennyit tennél annak megvalósításáért? Inkább elnyomod, vagy inkább belebeszéled abszurd dolgokba és megteszed, majd amikor már kielégítetted szíved akaratát, visszatérsz a hétköznapokba?

Vannak kiskapuk

Kora reggeli jégvirágos ablakok mögött, fekve a pihe-puha, meleg ágyamban, valami furcsát észleltem.
Valami egész különös érzés motoszkált bennem. Úgy tűnt, mintha nem is én lennék, legalábbis nem a saját gondolataim cikáznának agyamban. Mintha valaki irányítani akarná a cselekedeteimet. Tudatalattim életre kelt.
Mit tenni nem lehetett, megerőltettem magam és útra keltem, hogy elintézzem napi teendőimet, ám ez nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek gondoltam.
Az élelmiszer bolt helyett kitértem egy sikátor fele, lementem egy csigalépcsőn és megnéztem a helyi bordélyház nyitvatartási idejét.
Agyi funkcióim teljesen elszabadultak, már testemet sem tudtam irányítani.
Az információ begyűjtése után agyam ideiglenes lakótársa hazavezetett, majd este visszatértünk a számomra abszolút rideg és idegen környezetbe. Beültünk egy igen „szegényes” ruházatú táncos hölggyel szembeni bőrfotelbe, majd egy dupla vodkát kértünk.
Ekkor egy ismerős arc tűnt fel a helyiségben. A főnököm volt. Arcán nem jelentek meg a megrökönyödés jelei. Ellenkezőleg: leült mellém és unalmas bájcsevelybe kezdett.
Az idő elteltével megbarátkoztam a gondolattal, itt nekem már nincs helyem, átadtam magam váratlan vendégemnek. Főnökömmel belevetettük magunkat a szórakozás rejtelmeibe. Az éjszaka felejthetetlen volt. A szó szoros értelmében.
Hajnalban, mikor is ugyan úgy keltem, mint máskor, feleségem bejött hozzám és elküldött a boltba.
Saját lábaimon mentem, saját akaratomból. Tehát a mókuskerék újra beindult.

(Az ember mindig ember. Végzi napi teendőit, ám amikor szíve másra vágyik ráfogja a lehetetlenre is cselekedeteit.)