vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Várakozás...

Műfaj: VersCimkék: dünnyög, szél, kergetőznek, erőlködik, február, rigók, tél, kucsmát, kapufélfa, mozdul, verebek, mellém, csendet, poharad, hegynek , levét

Dünnyög a szél,pelyhek kergetőznek,
Tessék lássék erőlködik még a tél,
De látszik zöldje már fenyőknek,
Rügy is pattan, így február közepén,
S már a rigók is elvétve fütyülnek

Látod,kucsmát kapott a kapufélfa,
Mint pókháló,fehérlik a kerítés fonat,
A fenyőn,megmozdul valami néha,
Nem lehet,csak is a vén bagoly koma,
Leáldozik a nap,várja talán a vacsora,
Mert nyugodni tér a verebek zajos hada.

Kint még dünnyög a szél,ülj ide mellém,
A sarokból árnyak kúsznak lomhán felénk,
Ne, ne szólj,csak szorítsd kezem enyhén,
Hallgassuk a csendszavát,nekünk mesél,
Rég volt ehhez fogható meghitt esténk,
Add poharad,kóstoljuk meg a hegy levét.

2009.02.17. Rézi.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.