Városi Fény
Dátum: 2008. december 13. 18:48Műfaj: VersCimkék: világ, vágy, szív, sötét, fény, félhomály, puszta, egyedüllét, lánc, arcok, magány, érzés, fájdalom, élet, bánat, barátság, szeretet, szerelem, cél, elmúlás, ember, emberközeli, érzelem, érzések, félelem, gondolat, kortárs, lélek, lét, szerelmes, vers, versek |  |
Elhagyott a szó, amit mondanék
Marad a félhomály, a puszta és az egyedüllét
Túl messze a város
Messze a fény
Ledobta láncaim akihez szólhatnék
Arcok mögé bújt, akiket nem láttam még
Túl messzire mentünk
Messzire rég
Fényben ázó sötét szív
Rég elfelejtett mégis hív
Rettegsz a sötétben
De megvakulsz a fényben
A félhomály, amitől nem kell félned
Az út felét kell csak meg tenned
A másik felét én teszem meg
És talán megállok melletted…
Túl messze a város, messze a fény
És a
fényben ázó sötét szív
Túl messzire mentünk, messzire rég,
Mert ő
rég elfelejtett mégis hív
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
