Védett férfiak
Dátum: 2008. március 31. 19:55Műfaj: PrózaCimkék: próza, groteszk, életkép |  |
Fél hatkor csörgött az óra. A kis fekete, a kék mutatós. A kora tavaszi hajnal félhomályában jó az ilyen foszforeszkálós óra. Csak az a rémes hangja ne lenne! Kelni kell! Istvánnak teát melegíteni, hogy legalább valami meleget igyon az a gyerek, ha már enni nem eszik ilyen korán.
Három szendvicset vett ki a hűtőből és egy üveg teával együtt az asztalra tette. Ezt minden este előre elkészítette és tette ki ugyanígy Istvánnak reggelente.
Ha nem tenné oda, biztos itthon felejtené, amilyen kelekótya!
Míg a tűzhelyen melegedett a kávé, az ablakon kilesve elmerengett, - hogy telnek a napok a hetek, hónapok! - István is most volt kisóvódás! A komódon álló képre pillantott, ami huszárruhában készült Istvánjáról, még ötévesen. Tíz éve már!
„A Kossuth-ot szinte minden reggel újra kell keresni, mert István folyton eltekeri' - morfondírozott kávéval kezében és közben azon kezdte törni a fejét, hogy mit is főzzön. Mi legyen az ebéd?
István mostanában nem válogatós. Jó étvágya lett, mióta láthatóan is kamaszodik. Egy-két kivétellel mindent megeszik. De a párja, az dolgozni jár, neki kiadós ételre van szüksége.
A pincébe indult krumpliért. A kertet rég nem művelik. Be van füvesítve. Néhány gyümölcsfa alma, szilva, meggy. Apró krumplikat válogatott, azok hamarabb megfőnek.
„A krumplit megeszi mindegyik' - gondolta, de hogy mit készít belőle, még nem tudta.
A palacsintát Istvánka nagyon szereti, ha jut ideje rá, akkor készít azt is. Van még baracklekvár és tegnap túrót is vett. A mosogatóban mosta le a krumplikról a földet. Egy nagy alumíniumlábasban, héjastól tette oda főni.
A tegnapi újságot terítette az asztalra. Hagymát, fokhagymát tett az újságra. A zöldség és a sárgarépa a hűtőből került elő. Ezeket konyhakészen veszi a diszkontból. Annyira olcsók, hogy nem érdemes a kertben termeszteni.
Míg a hagymát és a fokhagymát pucolta, az újságba is bele-beleolvasgatott. Azt írják, hogy megint „drágább lesz az élet!' - Erről megvolt a véleménye.
„Még hogy az élet a drága! A megélhetés, az a drága és ezzel értékelődik le az életünk!'
Könnyek szöktek a szemébe a hagymától. Forrni kezdett a krumplis lábasban a víz. Összehajtogatta az újságot, bele a hagymahéját és a konyhai szemetesbe dobta. Majd villát szúrt egy krumpliba. - Puhának tűnt.
Levette a tűzről és a mosogatónál leszűrte. Nagy gőz csapott fel a lábasból. Szerette a megfőtt krumpli gőzét. Valami miatt a gyermekkorára emlékeztette.
Hideg vizet engedett a krumplira, így majd kifordul a héjából. Odatette a levest. A fokhagymát megfutatta kevés olajon. Sietett. Gyorsan beledobált mindent, ami eszébe jutott. Zöldséget, répát és felengedte vízzel.
A meghámozott főtt krumplit összetörte egy edényben és tejet öntött rá. Ma újítani fog! - gondolta, és mint a palacsintatésztát kezdte készíteni tovább, az összetört főtt burgonyát. Lisztet tett bele, tojást ütött rá és eldolgozta a robotgép habverőjével. Kicsit sűrűbb massza lett, mint amúgy, amikor palacsintának keveri. Egy deci olajat is öntött bele. Nagy teflonserpenyőben kezdte el kisütni.
Finom illattal telt meg a konyha. Szépen megbarnult vastag palacsintákat dobott a serpenyőből egy tányérra. Míg sült a tészta, addig a tányéron kezdte tölteni a már kész palacsintákat. Vékonyra vágott sonkát és sajtot tett beléjük, majd feltekerte.
Gyorsan elkészült az ebéddel és a mosogatással is. Tíz óra volt.
Lassan megjön a párja, az éjjeles műszakból. „Ilyenkor éhes és fáradt is a szentem'- érzékenyült el egy pillanatra - „még szerencse, hogy tudok valami meleg ételt elétenni!'
Istvánka szobájába sietett. Ő szokta elrakni az ágyneműt utána, és délelőtt szellőzteti a szobát.
„Ma jön a szemetes autó! - jutott eszébe és elindult, hogy kivigye a ház elé a kukát.
A „Párja' állt vele szembe az ajtóban, amitől kicsit megilletődött.
- Hagyd, már kivittem! - mondta neki az asszony, és a cipőjét kezdte levenni az előszobában.
- Mit főztél? - volt a következő, mint mindig.
Büszke volt magára, a családjára, az ebédjére. - „Csak a napok, hetek, hónapok ne múlnának ilyen gyorsan' - gondolta miközben asszonyának merte ki a gőzölgő levest.
