Vége a dalnak

Szerző: B.Dátum: 2010. március 04. 17:04

Műfaj: VersCimkék: reménytelenség, depresszió, szerelem

Vége a dalnak

Lassan tényleg beteg leszek,
Tudom, látom, érzem, vágom,
Egy őrült, nagy betegségként
dől össze majd minden álmom.

Minden, amit szépnek hittem,
Amit titkon úgy reméltem,
A vége felé közeleg az
Élet, amit eddig éltem.

De jön valami egészen más,
Valami sivár bolyongás,
Egyedül a nagyvilágban
Az idővel a versenyfutás

Hiszen mit ér a tanulás,
a pénz, a munka, a kűzdelem?
Mit ér, ha nincs senki, aki
a végén majd örül velem?

És nincs igazad, ha azt mondod,
Hogy ezt nagyon rosszul látom,
Az élet igazi értelme
tűnik így el, kis barátom!

Jobb pedig már soha nem lesz,
Tudom jól, hogy mi változott,
Tudom, mi az amivel az
Élet engem elátkozott.

Szar volt ezzel együttélni,
Újra és újra remélni,
S percről percre, napról napra
A megoldást keresgélni

De már nem látom a jó irányt,
Már nem látom a kiutat,
Nem tudom, hogy az őrangyal
Odafent most merre mutat...

És nem tudom, hogy akik velem
Egy nagy hajóban eveznek,
Ezek után reálisan még
Miben hisznek? Mit terveznek?

Én már semmit, rég feladtam,
a szebb jövőt már nem is lesem,
Vége, ennyi, befejeztem,
Itt, így, huszonnégy évesen...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. egyperces (#18419)	2010. március 11. 21:27
haljunk, haljunk! ;-)


2. B. (#18415)	2010. március 11. 14:51
Nem az utolsó versem, nem is most írtam, hanem már vagy 3 éve. Sztem mindenki érzi úgy, hogy itt a vége mindennek, aztán persze nyilván viszi az élet tovább...


3. egyperces (#18382)	2010. március 10. 11:08
http://www.youtube.com/watch?v=va1t6a0zCkQ