Veszekedés
Dátum: 2008. március 21. 10:49Műfaj: NovellaCimkék: veszekedés, szerelem |  |
Durva veszekedés volt. Talán sosem volt előtte még ilyen. Mindketten csak a saját sérelmeinket soroltuk. Jól tudtam én is, hogy csak bántani akarlak...
Durva veszekedés volt. Talán sosem volt előtte még ilyen. Mindketten csak a saját sérelmeinket soroltuk. Jól tudtam én is, hogy csak bántani akarlak. Te pedig még azt is kiforgattad, amit nem kellett.
Te tomboltál, én kiabáltam. A gyerek aludt, fel sem rezzent, talán nem is szűrődött át hozzá a zaj. Két napig tartott. Amikor valamelyikünk engedett, a másik támadott. Fájdalmas és fárasztó volt.
Gyűlöltelek, amiért a saját életeddel akartál sakkban tartani. Közben féltettelek, sajnáltalak. Velünk akartál maradni, de folyton az ajtóhoz léptél. Mérgedben önmagad ellen fordultál.
És akkor elcsattant egy pofon. Egy pillanatig láttam, hogy kijózanított a fájdalom. Piros maradt az arcod, elfordultam, nem láttam, amikor kimentél.
A félhomályba bekúszott a cigaretta füst. Nem dohányzol, mégis rágyújtottál.
Végül kimentem utánad. Ültél a sötét konyhában, nyitott ablaknál, kintről a május minden illata özönlött. Felkattintottam a villanyt, rám szóltál, hogy oltsam le.
Már későn. Láttam a szemedben azt a könnycseppet.
Nem volt mit mondanom csak odaléptem hozzád, leültem az öledbe, hálóingem felgyűrődve, kicsit fáztam.
Homlokod homlokomhoz ért.
Úgy öleltél át, olyan hirtelen.
Nem kellettek szavak, tudtad, hogy szeretlek, tudtam, hogy szeretsz.
És tudtam, hogy a sebek megmaradnak.
Nem könnyű veled, s nem könnyű velem. Mégis száz kapocs összetart.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
