vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Visszatérés

Műfaj: VersCimkék: vers

Rámsüt a nap újra szabadon, égeti lehullott kötelek nyomait karomon.

Magamban sétálok nézelődve a körúton, csillogó szemekkel pillantok csillogószemekbe másokon.

Vadászhatnék kedvemre bárhol a vidéken,

mégis kis kertembe térek vissza - most virágzik ám, nem úgy mint télen!

Értitek ti ezt? Idáig tél volt, s nem is tudtam. Nem fáztam égtem! Eddig tartott, már lehűltem.

Kezeslábas szívkötő volt előttem, s én önként belemásztam, meg sem ijedtem, nem is féltem.

Most nézhetek akármit bárhol lehetek, barátok közt hallgatom hogy sercegnek izzó faszénen a szeletek.

Visszatértem a kedves helyre padomra itt a kertben. Kinézek az utcára buja lombok közt ha akarok,

inthetek is azoknak, kik visszanéznek, s mondhatom nekik ; - Találjatok ti is sok - sok szépet!

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. kiss piroska   (#21618)

2010. augusztus 24. 15:43

Ismerős érzés. Gratulálok!