Vizelési napló
Dátum: 2010. április 25. 23:15Műfaj: EgyébCimkék: patria, muerte |  |
Nehéz egy ilyen történet elé bevezetőt írni. Ismerhetünk egyáltalán valakit úgy istenigazából, vagy csak a felszínt kapargatjuk? Az ítélkezést hagyjuk Istenre...
Vizelési napló? Sietve elmagyarázom, mielőtt a tisztelt olvasó megkövezne és elhamarkodottan ócska figyelemfelkeltéssel gyanúsítana. Késztetéses Inkontinencia. Magyarul akaratlan vizeletvesztés. Ha nem szervi elváltozás, hanem pszichés betegség állhat a betegség hátterében, akkor a pácienset arra kérik, hogy vezessen naplót, amelyben leíratják vele, hogy mikor ivott folyadékot(és mennyit) és mikor ürítette ki azt. Mindebből az orvos fontos információk birtokába juthat, segítve a megfelelő kezelés elrendelését. Nagyapám szenvedett ebben a kényelmetlen kórban, arra használva fel a napló írását, hogy megörökítse hihetetlen élettörténetét. Érettségire a többség aranyláncot, pénzt esetleg autót kap, én azonban egy hét kötetből álló, kézzel írt naplót kaptam azzal a kitétellel, hogy csak akkor közölhetem a benne leírtakat mással, ha a kommunizmusnak nevezett rendszer végleg leomlik. Ez a rendszerváltoztatás után hat évvel történt. Most úgy tűnik egy reménytelen korszak végleg eltűnik a süllyesztőben. Természetesen kérdések özöne fogalmazódott meg bennem a könyvek elolvasása után, és számtalan négyszemközti beszélgetést folytattam nagyapámmal. Rájöttem, hogy ezt a kedves, joviális úriembert valójában nem is ismerem, minden eddig tudásomat elfelejthetem vele kapcsolatban.
Ebben az írásban kísérletet teszek arra, hogy kalandos életének fontosabb állomásairól rögtönzött pillanatképet adjak, hét naplóból készítve egy rövid kivonatot.
Nagyapám Nyári László néven látta meg a napvilágot az Úr 1918-as esztendejének november 22.-én, Salgótarján mellett egy majorság istállójában. Anyja egyszerű cseléd, apja vándormuzsikus, akit ezután soha többé nem lát. Hasonló nevű nagyapja után kapja a nevét, amit később a Rákosi rendszerben Nógrádira magyarosít. A családi legendárium szerint(ez a naplóban nem kerül megerősítésre, de a családon belül köztudott) egyik éjjelen pont akkor sírt fel, amikor a csehszlovák csapatok egy előőrse éppen a város felé közelített, így a népes rokonság egy tagja időben értesíthette a védőket. Mondhatnánk, hogy tevékeny részt vállalt abban, hogy Tarján magyar maradt. Izgága, nyugtalan gyerek volt, származása ellenére tudott írni és szeretett olvasni. A család elküldi Bécsbe rokonokhoz, itt kapcsolatba kerül a kommunista eszmékkel és ez hatással lesz későbbi életére és meghatározza tetteit. Nem tétlenkedik, megtanul németül, küldöncként tevékenykedik, titkos utasításokat közvetítve a Tanácsköztársaság ide menekült tagjai és a Magyarországon maradt elvtársak között, méghozzá olyan ügyesen és leleményesen, hogy egyszer sem bukik le. (a Bors Máté című magyar sorozat mindig nagy kedvencem volt) Az Anschluss után Franciaországba, Marseille megy, bár ekkor már osztrák állampolgár. Utcai bűvészként keresi meg a kenyerét egyszerű trükkökkel szórakoztatva a járókelőket, de nyughatatlan lelke máshová vezérli. Felszökik a Liberta nevű teherhajóra és Barcelonában csatlakozik a POUM(Egyesült Marxista Munkáspárt) tagjaihoz, és az oldalukon számos csatát végigharcol a falangisták ellen a polgárháborúban. ( érdekességképpen soha nem találkozott Orwellel, aki pedig ugyanebben a pártban folytatott tevékenységet)
Eleinte itt is küldöncként alkalmazzák, de rájönnek kiváló szervezési képességeire és ezután már önálló egységeket vezethet. A Köztársaságiak bukása előtt fegyvereket csempész át Olaszországból, de hiába minden a Francoisták győzelmet aratnak. Nagyapám teljesen megrendülten, és sebesülten fogságba esik, elmondása szerint itt valami végleg eltörik benne, ahogy látja barátai kivégzését. Utólag kiderítem, hogy néhány hétig egy börtönben raboskodott Arthur Koestlerrel, bár nagyapám azt mondja, hogy sohasem hallott róla. Osztrák állampolgársága miatt hosszas huzavonák után kiengedik, de egészségi állapota nagyon leromlik. Amikor feltettem neki a nyilvánvaló kérdést, csak hallgatott, igaz némasága mindennél beszédesebb volt és csak megerősítette bennem azt a feltevést, hogy a szovjet titkosszolgálat a NKVD beszervezte, és egész életében az ő és utódszervezetei számára folytatott ügynöki munkát. Mindenesetre Pedroról-alias Gerő Ernő- kiderült, hogy ügynök volt, és kapcsolatban állt nagyapámmal akkoriban. Mexikóban piheni ki fáradalmait, többször találkozik Trockijjal. (lehet, hogy csak a információkat gyűjtött Sztálinnak? Nem mertem megkérdezni).
Elmondása szerint ekkoriban már nem hisz a bolsevik eszmében, de a kizsákmányoló kapitalizmus még jobban taszítja. Mexikó után 1941-ben Japánba utazik, és az akkoriban még csak kevés ember lakta Hokkaidó szigetén tölt két évet, szakítva mindennel és mindenkivel. Csendes magányban telnek mindennapjai, de Japán militarista államának fegyelme egyre jobban zavarja. Harcművészeti bemutatókat tekint meg, barátságot köt Takemorival a Nagy Mester, Ueshiba Morihei fiával. Németül és spanyolul viszonylag könnyedén megtanult beszélni, de a japán nyelvvel csak nehezen boldogult , ennek ellenére megtalálja lelki békéjét a taoizmusban. Aikidó leckéket vesz, és még nyugdíjasként is három ember kell ahhoz, hogy nyugalmi helyzetéből kibillentsék őt, egyszer poénból megmutattam neki egy Steven Seagal filmet, de csak szörnyülködött, hogy mire használja egy pocsék színész ezt a harcművészetet. (azt mondja, hogy nem az agresszort, csak az agressziót kell megsemmisíteni, ezért az a sok földre dobálás, elvezetés).
Titokban visszatér Franciaországba, és itt csatlakozik az ellenállási mozgalomhoz(Socialisme et Liberte). Egy életreszóló barátságot kötnek Jean Paul Sartre-val, később elkíséri őt és feleségét Simone Beavouert Kubába, ahol találkoznak Che Gueverával. Baszkföldről látja el fegyverekkel és robbanószerekkel az Ellenállást, Lyonban letartóztatják, iszonyatosan megkínozzák(hátán élete végéig viseli a hegeket), de nem szednek ki belőle semmit. Sikeresen megszöktetik, csavaros úton eljut a partraszálló szövetséges csapatokhoz és Angliába utazik, ahol csak rövid időt tölt el, Párizs felszabadítása után visszatér a kontinensre. A világháború után visszatér Magyarországra, Szombathelyen talál nyugalmat, megházasodik, gyermekei születnek. A helyi börtön börtönőre lesz, egészen a forradalom kitöréséig, akkor két itt maradt társával kiengedi a rabokat. A megtorlás évei után Kubában ápolja a két baráti ország közötti kapcsolatokat, nagy reményeket fűzve, hogy végre lesz egy hely ahol megvalósul az az egyenlőség, amiért egész életében küzdött. Csak későn ismeri fel Fidel igazi arcát.
Az 1965-ös év Afrikában találja, Zairében, ahol egészen 67-ig tartózkodik és részt vesz Laurent Kabila nevével fémjelzett marxista csapatok harcában, harceszközöket közvetít Csehszlovákián keresztül. A bukás után szerepet vállal Che kimenekítésében. Amikor 1997 szeptemberében Kabilát elnökké választják, akkor még egyszer visszatér ide. Megrendíti Guevera 1967- ben bekövetkezett értelmetlen halála, sohasem osztotta Che azon nézetét, hogy elég egy kisebb csoporttal elkezdeni a forradalmat. Kuba forradalma egyszeri és megismételhetetlen.
Salvador Allende hatalomra kerülése után Chilébe utazik és az ottani szocialista rendszert segíti tanácsaival.( Vajon honnan a pénz ezekre az utazásokra? Nincs válasz) 1973 szeptember 11. -ei ostrom az Elnöki palotában éri, a várost bevenni szándékozó Pinochet csapatai keményen támadják a rezsimet. Ötvenöt éves, de a Castrótól kapott kalasnyikov ott a kezében. Hiába győzködik Allendét, a palota elhagyására, az elnök hajthatatlan. Pár órával később már halott, nagyapám jezsuita szerzetesnek öltözve Bolíviába szökik. A gondviselés, Isten, netalántán hatalmas szerencséje kimenti őt a legveszedelmesebb helyzetekből is, megnyugvást azonban csak a föld alatt lel majd. Valódi szerzetesek fogadják be, közelebb kerül Istenhez, kirándulásokat tesz azon a környéken ahol Che harcolt. Mélyen feldühíti, hogy Klaus Barbie a náci, akit csak Lyoni mészáros néven ismernek Klaus Altman álnéven szabadon élvezi a junta bizalmát. Kapcsolatai révén értesíti a franciákat, közvetve részt vesz a rablási kísérlet megszervezésében.
A hetvenes évek végén visszatér magyarhonba egy rövid Egyesült Államokbeli kitérő után, és 1997 októberéig ki sem mozdul onnan. Megszületek én és, mint az egyetlen közeli fiú unoka maximálisan élvezem nagyapám figyelmét. Naponta megteszi a szőlőskert és városi otthona közti 6 kilométeres távot biciklijével, este pedig a kempingben vállal éjjeliőri munkát. Egészségét megviselték a kemény évek, élni akarása azonban átlendíti a nehézségeken, ekkoriban feltűnő vizelési problémáit azonban nehezen viseli. Gyakran jár templomba, a rendszerváltoztatásnak és a Szovjetunió bukásának kifejezetten örül, újfent nagy reményeket táplál a felálló szabadon megválasztott kormányok iránt, de megint csak csalódnia kell.
Szóval az érettségire megkapom a naplókat, elolvasom azokat, bizalmas beszélgetéseket folytatok vele, de még mindig nem mer, vagy nem akar tisztán beszélni bizonyos dolgokról.
1997 októberében visszatér Kongóba, barátjához a nemrég megválasztott Kabilához. Dél-Kivu nevű tartományban éppen egy bozótoson vág át, hogy vizeljen egy nagyot, és ekkor egy fekete mamba megmarja. A történet szerint elutasítja a segítséget és egy vidám kacsintás kíséretében eltávozik.
Miután életét leírta és a naplókat nekem átadta, pszichés betegsége rövid időn belül teljesen megszűnt. Mondhatnánk könnyített lelkén. Végrendeletét korábban megírta, érdekességképpen egy verset kellett nagyanyámnak felolvasni a sírnál, ami egy John Lennon dal a Crippled Inside(Férges Lélek) első versszaka volt, és Bánosi György fordításában így hangzik magyarul:
"Vehetsz öltönyt, ragyoghat cipőd,
Fésülködhetsz a tükör előtt,
Arcod mosolyba mögé rejtheted,
Egyet nem rejthetsz el soha,
férges lelkedet."
Ki volt valójában nagyapám? Ki vagyok én? Nem tudom. A napló elolvasása mindent megváltoztatott? Lehet, de ennyi év után mégis azok az emlékek maradtak meg bennem, amelyek nem szerepelnek a napló kézzel írott lapjain...
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#19202) | 2010. április 27. 06:25 |
Már megint elsült a klaviatúrád, úgy látom már nekem is be kell szereznem egy fekete mambát. Úgy könnyebb írni! Tamás | |
| |
