vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

VÖRÖSLŐ ALKONYATBAN

Szerző: MajaDátum: 2008. október 06. 23:30

Műfaj: VersCimkék: szeretet

Vöröslő alkonyatban állok,

Rámtörnek emlékek,

Tűnt nyarak,

Múlt szerelmek.

Kételyek.

Hol találsz nyugalmat?

Hol találsz szerelmet?

Vöröslő alkonyatban,

Sötét gondolatok közt valakiért,

Imát mormolok.

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1.  Ma-Rika   (#7403)

2009. január 20. 20:36

Nagyon szép,rövid,tömör,de minden benne van,grat........

 

2. Sonkoly Éva   (#4559)

2008. október 09. 07:34

Kedves Maja! Az imák meghallgatásra találnak! Üdv! Éva

 

3. Veronai   (#4511)

2008. október 07. 23:30

Kedves Maja! Kielemezhetem versedet... Az élet fogytán. A lélek él. Az élet múlik. A lélek remél. Az élet az anyag. A lélek a szellem, mely nem nyugszik. Kérdezi testétől, kérdezi rendületlen, hová "vonszoljam" belső lelkem, hogy nyugalmat leljen, miközben tudom: Nincs az, kit "akarok"! Gratulálok.... :-) Veronai