W
Dátum: 2008. augusztus 19. 19:36Műfaj: NovellaCimkék: elmúlás, párkapcsolat |  |
Emlékül egy kapcsolatnak,ami csodálatos volt,néha pedig kínzóan fájdalmas. Nem is igazán fájdalom,nem harag,csak emlékezés. Talán a vége a lényeg. Aki kemény könnyen törik.
A nő először félt.
Sok-sok találkozás,apró bókok,virág,szinte menekülés.
Nem akart újabb férfit az életébe.
Aztán rádöbbent ez a fél év kitartó udvarlás, az odafigyelés egyedülálló az életében,rá még soha nem figyelt így senki...
És belement.
Belekezdett egy eleve halálraítélt kapcsolatba.
Harmadik lett.
A férfi nem volt szabad.
Csak a szíve.
És innentől peregtek a napok,napi találkozások,rejtekhelyek,szeretkezések,álmok,kirándulások és sokminden amit eddig nem tapasztalt meg.
A férfi szerette,de volt egy másik élete,ahová odaláncolta egy érzés.A felelősség.Egy gyermek.
Úgy telt el több mint négy év,hogy naponta küzdött önmagával, a férfi szerelmével és a lelkiismeretével.
De voltak napok mikor kín volt,mikor a csontjait rágta az érzés,a félelem,hogy elveszíti,a félelem,hogy már nem önmaga.
Csodás dolgokat éltek meg.
A férfi felvállalta,még az otthoniak előtt is.
Csak a karácsony,az ünnepek...
Négy évig bírta a magányos ünnepeket,az osztozást,aztán feladta.
Elköltözött,elbújt,új életet kezdett.
A férfi élt tovább.
Nem volt boldog.
Minden lépését követte évekig messziről,szinte védelmezően.
A nő boldog lett...
A férfi egyre boldogtalanabb.
De hagyta boldognak lenni.
Minden évben írt egy lapot a születésnapjára.
Eltelt több év.
A nő újra egyedül élt,a sors elvette amit adott.
Egy cetli a kocsiablakon.
"Itt vagyok, csak a Tiéd vagyok.Szeretlek."
A nő csak ült és nézte a cetlit,arra gondolt évekkel ezelőtt mit nem adott volna ezért a pár szóért.
De elszállt.Nem is a szeretet,hanem valami más...
Valami elmúlt...
A férfi néha felbukkan.
Szereti.
A nő is.
De valahol érzi már nem adhatja oda magát annak,aki régen nem értette meg,hogy milyen karácsonykor egyedül ülni a fa alatt sírva és várni azt aki nem jön el......
Elárulva lenni.
Félelemben.
A magánytól.
Az élet néha megpróbálja azokat akik kemények.
És aki kemény,könnyen törik.
Milyen igaz...
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Veronai (#3036) | 2008. augusztus 26. 23:13 |
Kedves Loorena! Ugyan nem tudom, hogy neved mit jelent, de nekem olaszosan hangzik. Szép név és nyílvánvaló, hogy nem véletlenül választodtad. Azt mindenképp mondhatom, hogy szépen írsz. Egy dolgot, viszont biztosan állíthatok: Mindenki dönthet saját sorsáról! Ahhoz, hogy ezt kijelentsem, nyílván túl kellett rajta lennem! A boldogsághoz mindenkinek joga van, de meg kell találnia. Úgy van általában, hogy ott van az orrunk előtt! Itt ezen az oldalon van jó pár kemény ember, hisz írásaiból kiderül. A "törés" szó érdekes befejezése írásodnak, mert ha valaki megtörik, akkor viszont a keménység megszünik. Mi a cél? Mit akar valaki elérni életében? Nem hiszem, hogy bárki is szenvedni akarna! Akkor viszont minden rajta múlik! 1 szerelem nem szerelem. 100 szerelem sem! Azt kell felismerni mindíg, aki éppen előtted van és eldönteni: Kell, vagy nem kell! ...és még Ő is dönt! Tovább lépni kell megtanulni. Nagyon kemény iskola. Túl tenni magad és feldolgozni a feldolgozhatatlant, mik | |
| |
2. Persepolis (#2957) | 2008. augusztus 21. 16:29 |
Kényes a téma, de nagyon szépen tudtál róla írni. És átérzem mindkét fél szenvedéseit. Gratulálok. | |
| |
3. Loorena (#2926) | 2008. augusztus 20. 17:13 |
Kérdés ki ítéli meg ki okoz szenvedést?Mert ez azért nem minden esetben egyértelmű... | |
| |
