White Days 1
Dátum: 2008. június 09. 20:28Műfaj: PrózaCimkék: vívodás, lélek, bizonytalanság |  |
Csak az embernek van lelke vajon? Csak mi szenvedünk szépséghibáktól, hovatartozási illetve identitási problémáktól? Olvass bele egy nyitott elme gondolataiba.
Krokodilnak tervezhettek anno. De valamilyen okból kifolyólag barnára sikerültem. Úgy gondolom, az csak egy minőségbeli kérdés. Talán egy költségcsökkentési projekt keretében döntöttek így a színemet illetőleg a gyár vezetői. Hisz legtöbbünk barna színű, így nyilvánvalóan nem túl költséghatékony külön miattam beszerezni zöld színezőanyagot. Amúgy én azt sem tartom kizártnak, hogy léteznek barna krokodilok, hiszen egy elég széles körben elterjedt állatcsaládról beszélünk, persze ez nem közismert tény. Az állatbarát média elsősorban, legalábbis itt az európai kultúrkörben, az afrikai zöld színű krokodilokat tolja, hiszen ők nagyok, szépek és erősek... Olyan faj, amely láttán az ember úgy érezheti, hogy „ó, csak ez a gyönyörű állat ne tűnjön el a Földről!” Na meg mögöttük ott van a kultúrtörténeti szerep is. Rossz belegondolni, hogy talán én vagyok az egyetlen sárszínű krokodil... Tudom, hogy a szabadpiacos kapitalizmus szabályai kemények, és minden kis spórolási kísérlet később busásan igazolja magát, de kérdem én: belegondoltak-e már a tisztelt terméktervező szekció tagjai abba, hogy esetleg ebben a megjelenésben nem leszek-e kevésbé tetszetős a vásárlók számára, mint adott esetben szép, üde zöldben?
Talán furcsa színemet ellensúlyozandó, igen kedves szemeket kaptam. Nagy teddymacikéhoz hasonló tündi-bündi szemeket. Ezzel a húzással, bármennyire is jó szándék vezérelte őket (vagy megint csak spórolni szerettek volna és valóban a teddymacik szemét adták nekem), szerintem még több potenciális vásárlótól zártak el. Szerintem ily módon elvesztettem az esélyeim nagy részét arra, hogy a plüss krokodilra vágyó első számú célközönség, vagyis a kisfiúk látványos hiszti közepette megvetessenek engem a szüleikkel. Hiszen az ilyen kis vadócok szeretnek gondolatban vadállatot ábrázoló lények inspirálására képzeletbeli tömegmészárlásos játékokat eljátszani, de ezzel az arckifejezéssel aligha tudnék ezekben a kalandokban múzsaként asszisztálni. Pláne egy ilyen pocakkal.
Elég kínos volt számomra már ezekről is írni, de van a megjelenésemben valami ami még kínosabb. Mindenkinek nehéz komoly szépséghibáiról írnia, mégis, mondják, hogy ha valaki kiírhatja magából a dolgot, nagyon megkönnyebbül. Szóval itt a raktárban mindenki azzal piszkál, hogy hüllő létemre miért van hajam! Merthogy valóban van, még ha nem is sok. Ráadásul tényleg nem igazán áll jól, ennyi önkritikám van, hogy ezt megállapítsam. És hát, nem is annyira meg a bőröm színéhez. Itt megjegyezném, hogy a bőröm is valójában amolyan bundaszerű, de ezt már igazán senki sem róhatja fel nekem vizuális megjelenésbeli hibának, mert tulajdonképpen mégiscsak plüss vagyok, ugyebár! És azt büszkén kijelentem, hogy igen puha és ölelgetnivaló! Talán van abban valami igazság, hogy inkább az emlősöknek van létjogosultságuk a plüssjátékiparban, mégis szerintem nekem is megvan a saját bájam, amiért valaki leemelhet a polcról és úgy gondolja, hogy én vagyok az ideális álomőrző gyermeke számára. És per mellesleg sokkal egyedibb jelenség vagyok, mint a többiek itt a tárolóban.
Az imént elvitték a mókusokat, állítólag ők egy híres mogyorós desszerttel egybecsomagolva lesznek kaphatók. Ezt az elméletet alátámasztani látszik, hogy a mancsaikban mogyorót tartanak, persze ennek ellenére a félkésztermékraktárba beszűrődő pletykákból semmit sem készpénzként kezelni. Azt is hallottam, hogy harminc centis macik kezébe nagy szíveket fognak varrni. Nem mondhatnám, hogy nagyon örülnek neki, hiszen így nem lehet majd őket olyan isten igazából szorosan megölelni. Megértem őket, én sem egy íróasztalon porosodó emléktárggyá szeretnék válni. Én is arra vágyom, hogy a jövendőbeli gazdám sokat ölelgessen majd. A jövőt ebből az aspektusból vizsgálva azt szeretném a legjobban, ha egy kislány kapna meg! Mégis irigylem picit őket, hiszen ha legalábbis pletyka szinten is, van valami elképzelésük arról, hogy mi is fog történni velük. Vajon mi azoknak a plüssöknek a sorsa, akiket senki sem vesz meg... Jézusom, értem jöttek!!
2008. 01. 25. félkésztermékraktár
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
