Zivatar

Szerző: Herbák István AndrásDátum: 2011. január 12. 21:15

Műfaj: VersCimkék: egy késő nyári délután

Oly borús az ég, mintha lelkemet látnám..
Sötét, vad zivatar jön az eget szántván!
Fekete fellegek úgy egymásba csúszva,
Már eget terítve, gomolyogva, kúszva...
Szél kezdi el táncát, rettentőn csörögve,
Zúgó, vad muzsikán táncosként pörögve.
Villámok cikáznak ezek hátuk megett
Színesre rajzolva a nagy szürke eget.
Fák hajolnak földig dúló akaratnak
A Sötétség erői győzelmet aratnak!
...Aztán...kínkeservvel megnyílik az ég is,
S megered a felleg nagy nehezen mégis.
Úgy veri a földet, mintha dobolnának,
És nehéz kerekek rajta haladnának.
Vihar...a javából mi dúlja a tájat
Nincs mi ellent álljon dühödt haragjának.
De mint mindennek...egyszer, vége lesz majd ennek,
És az tomboló erők...megpihenni mennek.