Zorán koncerten
Dátum: 2008. augusztus 31. 09:45Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek |  |
Élvezettel néztem, ahogy a zenészek átadták magukat a hangszerek játékának. S éreztem kellemes illatokat, a hangszerekét. És láttam csodálatosan csillogó fényeiket, ragyogásukat. Azon az estén éltek a hangszerek, s élő játékukkal kápráztattak el bennünket, a közönséget.
Egy koncertjegy hever az asztalomon 2007. május 09. szerda, tizenkilenc óra, jobb tizenhetedik sor, kilencedik szék felirattal. Egy álmom vált valóra. Egy kedves gyermekkori barátomnak köszönhetően eljuthattam arra a csodálatos koncertre, melyen a lelki élményeken túl két dedikált CD-vel, s egy dedikált poszterrel gazdagodtam.
Négy évvel ezelőtt szerettem meg ezt az előadóművészt a kellemes, lágy, halk, melankolikus hangjával, s a mindenkihez szóló dalok mondanivalójával. Emlékszem arra, amikor anyám polcán nézegettem a CD-ket és megakadt a tekintetem egy romantikus dalokból álló válogatás albumán. Mivel akkor voltam túl egy szakításon úgy éreztem, mintha mindegyik dal rólam szólt volna. Elkezdtem írogatni a dalszövegeket, s apránként begyűjteni a CD-it. Anyámtól még egy bakelit lemezt is kaptam ajándékba, melyet nem tudtam ugyan lejátszani, de ereklyeként mai napig ott őrzök a polcomon. Az évek múlásával sokasodott a gyűjteményem és már nem én kértem anyámtól, hanem én adtam neki kölcsön a lemezeket. A zenéjén túl, a személyisége is megfogott. Külön megtetszett benne az, hogy nincsenek tele vele a búvárlapok, ha valahol szóba került a neve, azt a zenéjével érdemelte ki. Mosolygok, amikor a négy évvel ezelőtti önmagamra gondolok. Már akkor is ott volt anyu polcán ez a lemez, csak akkor még más érdeklődésű voltam zenei terén. Fel kellett nőnöm ehhez a zenéhez.
Ha visszalapozom emlékképeim között, akkor rájövök, hogy életemben ez volt az első ,,élő” koncert, melyen ,,élő” hangszerekkel játszottak. Amikor egy kis baráti társasággal megérkeztünk Gyulára, már tele volt az egész Művelődési Ház. Miután helyet foglaltunk, abban a pillanatban elkezdődött az előadás. A nézőtér elhalkult, s ekkor a színpadon megjelent nyolc zenész és az énekes, s ezt követően belekezdtek a koncertbe. A sötét színpadon, sötét ruhákban álló embereket körülölelte a fény, s a háttérben kúszó fénycsóvák szemet gyönyörködtető vizuális élményt szolgáltattak nekünk, nézőknek. Amikor elkezdett énekelni, az őt kísérő dobok, gitárok, harmonika, szólisták társaságában, csak a zene létezett két órán át. Nem egyszer lehunytam szemeimet, s elképzeltem látni a zenét, érezni a zene ízét. Koncentráltam, s ízlelgettem az énekelt szöveg minden egyes sorát, tartalmát. Ezek a dalok mindenkihez szóltak, s mégis hallgatásakor mindannyian úgy éreztük, mintha egyedül rólunk szólnának. Talán ezért lehet dalainak ekkora sikere. Csodálatosan ,,daloltak” a hangszerek, és gyönyörűen énekelt az énekes a szólista lányok kíséretében. Ez a turné a legutolsó zenei anyagával bűvölte el a közönséget, de ugyanakkor megszólaltak régebbi, szomorkásabb hangvételű dallamok is. Nem tudtam betelni a zene okozta érzéssel. Olykor szétnéztem a közönségen, akik közül sokan fényképeztek, lehunyt szemmel átélve énekeltek, esetleg odabújtak párjuk mellé, mások meg ringatóztak a zene dallamára. Olyan tisztán, jó minőségben szólt a műsor, mintha legalább CD-ről hallgattam volna, ,,csak” élőben. Azonban ezt az élményt mégsem lehetett volna otthon megkapni a hangszórókból. Mint azt sem, ahogy az énekes tartotta velünk, a közönséggel a kapcsolatot. Minden dala előtt pár gondolatot fűzött a keletkezésükről. S emlékszem volt két szám, melynek tartalmát, mondanivalóját így értettem meg igazán. Egy emberként énekeltük a dalokat, s tapsoltunk minden egyes ének végén.
Számomra Ő a legcsodálatosabb előadó, a legszebb hanggal, a legtartalmasabb mondanivalójú dalszövegekkel. Olykor szomorkás hangvételben, máskor viccesen hat az emberek érzelmi világára. Azonban a legtöbb dala, mélyen elgondolkodtató, lírai hangvételű zenei CSODA, csodálatos előadásmóddal párosulva. Élvezettel néztem, ahogy a zenészek átadták magukat a hangszerek játékának. S éreztem kellemes illatokat, a hangszerekét. És láttam csodálatosan csillogó fényeiket, ragyogásukat. Azon az estén éltek a hangszerek, s élő játékukkal kápráztattak el bennünket, a közönséget. Leírhatatlan az egyes hangszerek különálló, szóló énekei, s az is, ahogy bekapcsolódtak a többiek egymás játékába. Megható volt, amikor az énekes megtapsolta zenész társainak a produkcióját.
A koncert végén a visszatapsolás eredményeként visszajöttek a színpadra, s megörvendeztettek bennünket még egy utolsó dallal. Emlékszem meg is jegyeztem a mellettem ülő barátomnak, milyen hamar vége lett.
– Jéé. Már vége van?
– Igen. Azért csak eltelt két óra!
– Nekem olyan rövidnek tűnt.
– Elfáradtak ők és szomjasak is.
– Neked mindig csak a sörön jár az eszed!? Pedig ott volt egy pohár víz az énekes mellett. És ihatott volna belőle.
Mosolyogtunk. Próbáltunk a tömeg sorai között kikászálódni kisebb-nagyobb sikerrel. Megkérdeztük a programszervező hölgyet, hogy kitől lehet plakátot kérni, aki odaszólt a folyosó végére, hogy szedjék le nekünk. Mire odaértünk, legörbült a szám, mert megláttam kezükben a plakátot, s azt hittem, hogy maguknak vették le. Oda is súgtam barátomnak, hogy úgy látom késve érkeztünk meg.
– Sziasztok. Nektek kellett leszedni? – kérdezték.
– Igen – hangzott a válaszom.
– Tessék – nyújtotta felém a posztert.
– Köszönjük.
S gondolatban már szemeim előtt láttam, ahogy szobám falát díszíti egy üveglappal lefedve. Ezután beálltunk az autogram kérők sorába. Barátom kezeiben a plakát, enyémben a két CD volt. Mosolyogtam, mert az előttünk álló pár is ugyanazt a CD-t hozta magával aláírás céljából. Ekkor én következtem. Oly hihetetlen... egy levegőt szívtam vele. Beszélt hozzám, és én annyira zavarban voltam, hogy meg sem tudtam szólalni. Pedig szerettem volna megkérdezni, hogy mikor készül el a következő lemez. (Egyébként a legújabbat nemrég adták ki.) Torkomban dobogott a szívem, izgultam, alig tudtam kivenni a CD tartóból a papírt, annyira remegtek kezeim. Hihetetlen, ott álltam mellette. Kellemes volt a hangja, nyugodt, halk. Egyszerű ember mindazok ellenére, hogy egy nagyszerű művészről van szó. Jó lett volna készítetni egy közös fotót vele, de nem mertem megkérni rá. Talán egyszer a következő koncerten lesz rá lehetőségem. Megköszöntem a dedikálást. Barátommal pedig visszamentünk a ránk várakozó párhoz.
A hazáig vezető úton boldogan meséltem társaimnak az este történteket, akik velem együtt személyesen is megélték mindezen élményeket. Azt kívánom, mindenkinek váljon valóra az álma úgy, mint akkor nekem! Az álom, a csoda beteljesedett. Köszönöm Zorán művész úr, és neked is G.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Jocc36 (#18025) | 2010. február 16. 18:09 |
Tudom, és hiányoznak is hogy adhassam, persze hogy kapjam is :) | |
| |
2. Evelyne Langerh (#3220) | 2008. szeptember 01. 19:43 |
drága vagy Jocc, jól esnek a szavaid. Tudod milyen jól esnek az embernek a szép szavak :) Köszönöm. | |
Válasz Jocc36 hozzászólására (#3219). |
|
3. Jocc36 (#3219) | 2008. szeptember 01. 19:35 |
Gratulálok kedves Erika mindegyik írásodhoz, nagyon vonzó, színes személyiséged van, legalábbis számomra. Ez derül ki írásaidból. Kedvencem lettél. Most azon gondolkodom, hogy melyik írásod a legjobb, de nem tudom eldönteni. Angol? Fogalmazás? Legyűr? Nem hiszem! :)) | |
| |
