Zúgó tenger
Dátum: 2009. július 07. 17:11Műfaj: VersCimkék: szerelem, gondolat |
Zúgó tenger
Tegnap, mikor a tengerparton ültem,
a napot figyeltem csendesen,
amint áthalad az égen.
Ahogy felkel, gyengéden megsimít,
s érzed már előre milyen lesz,
miként rád mosolyog magasból a fénye.
Egyszerre életet és szétperzsel mindent,
vágysz minden pillantására, pedig tudod,
ha nem vagy elégé figyelmes és óvatos,
könnyen lehet, hogy pír jelenik meg az arcodon,
és akkor hirtelen haragodban,
majd felhőket kívánsz az égre,
de ijedten nézed, amikor végre eltűnnek,
hogy az áhított nap már lenyugszik,
a horizont nyugati végében.
Csak bámulom a zúgó tengert,
-a szél vadul cibálja az ingemet-
és most úgy érezem, olyan ez, mint a szerelem.
Ha most itt lennél, megkérdezném:
Hé Kedvesem!
Mi hol tartunk ebben a másodpercben?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.