A kis kupak

Vajon mit érez MOST? Ő a MÚLT, a betegségeivel, s vele szemben ott állok én a JELENBEN az egészséges fiatalságommal. Mögötte a sok élettapasztalat, s előttem még a járatlan út. Mindannyian megöregszünk egyszer, mert ez az egész emberi létnek a lényege. Mi, akik megszületünk, meg is halunk egyszer. A

Írta: Evelyne Langerh

A Tanárnő

Amikor megismertem, először nagyon megijedtem, mert azt vettem észre, hogy érzelmi világa, természete nagyon hasonlít az enyémhez. S ez a kijelentésem lehet nagyon bután, vagy naivan hangzik: de fájdalmat éreztem, mert felfedeztem egykori önmagamat az ő személyében...

Írta: Evelyne Langerh

Az Úr és Én

– Kérlek, taníts meg erre, minket, embereket! Könyörgöm! Hiszen olyan szép lehet a boldogság, ahogy kipirult arccal megpróbáltad lefesteni nekem. – Nektek KELL megtanulnotok, hogyan legyetek boldogok. Annak idején volt egy nő és egy férfi, meg egy alma az édenkertben.

Írta: Evelyne Langerh

Emberekről - Érzésekről

Ha olykor csak nagyon rövid időre lépjük át egymás életének kapuit, akkor is ott hagyunk egymásból valamit. ÉRZÉSEKET?! Köszönéseket, gondolatokat, sokszor ki nem mondott szavakat, a másik szemében meglátott érzelmeket, bánatot s – a mai életben – ritkán boldogságot!

Írta: Evelyne Langerh

Zorán koncerten

Élvezettel néztem, ahogy a zenészek átadták magukat a hangszerek játékának. S éreztem kellemes illatokat, a hangszerekét. És láttam csodálatosan csillogó fényeiket, ragyogásukat. Azon az estén éltek a hangszerek, s élő játékukkal kápráztattak el bennünket, a közönséget.

Írta: Evelyne Langerh

A sportcipő

Nem akartam megállni, hiszen aki megáll az akarat gyenge, azok feladják, nem teljesítik céljaikat. Aki menet közben megáll, az ne is jöjjön futni. A sport kitartásra nevel. Így, aki kitartó a futásban, az kitartó az életben is.

Írta: Evelyne Langerh

A vihar

,,Miért fontosabb az alkohol züllesztő hatása a családdal, gyermekekkel szemben? Kiürül az üveg aznap estére, de a probléma másnap is megmarad. Hogy miért? Azért, mert az ital nem oldja meg a problémákat.”

Írta: Evelyne Langerh

A kis rádió

Csak állt velem szemben, szájával nem beszélt, csak a szemeivel, miközben karjai nyújtották felém a kisrádiót. Csak EGY ilyen ember, csak EGYETLEN ilyen kisrádió létezik minden ember életében. Megöleltem és megköszöntem neki.

Írta: Evelyne Langerh

A kis könyv

Te nem válaszoltál, csak meredtél szomorkásan magad elé. Álltam veled szemben, néztelek, s benned a fél évvel ezelőtti önmagamat véltem felfedezni. Te akkor boldog voltál. Kiegyensúlyozott. Vidám. Én meg munka nélkül, szomorúan.

Írta: Evelyne Langerh

Szemeink beszéde

Nem szóltál hozzám semmit, és mégis milyen sokat mondtál tekinteteddel! Beszédesek a szemeid! Csak némán álltam veled szemben, a fürkésző pillantásaid tüzében, és az volt a gondolataimban, hogy meg kellene szólalnom, egy szót kellene mondanom. Szép volt az a néma pillanat.

Írta: Evelyne Langerh


A Tollam és Én

Mert a szülő is elfogult, amikor azt mondja, hogy az ő gyermeke a legszebb. Mint anya a gyermekéről, úgy alkotnak véleményt írásomról a barátok, elfogultan, szeretve. Véleményem szerint soraim inkább csak emberközeliek. Egyszerűek, olyan, amilyen én vagyok.

Írta: Evelyne Langerh

A drága nagymama

– Szeretlek baba, mert a mamától vagy. Tőle van a kezed, lábad, a szépen megrajzolt arcocskád és az ő szíve benned is dobog. – Én is szeretlek, mert te vagy a kis unoka, akire mindig vigyáznom kell.

Írta: Evelyne Langerh

A hangok

Szeretem hallgatni a HANGOKAT! Szívemnek kedves elfoglaltsága, csodaszép játéka ez. Kikapcsol, s megnyugszom tőle. A természet hangjai közül a VÍZ hangja a legkedvesebb. A tengeré... Amikor hallom a tenger vízének hangját, vele együtt hallom a sirályok dalát is! Rögtön látok képeket. Tengerpart

Írta: Evelyne Langerh

Szeptember VOLT

Te nem jöttél többé. Olyan voltál, mint egy vándormadár, mely hirtelen feltűnt életemben, egy darabig letelepedett szívemben, majd fészket bontott, s tovább repült. Így visszatekintve a múltba csak most értettem meg, hogy ez a madár mindig úton lesz, s mindig vissza fog repülni egy rövid időre

Írta: Evelyne Langerh

Érzelmek viharában

Amikor pedig kint beszélgettem vele, a nap fényében, egészen kicsi ponttá szűkült, a szeme kékje közepén. Mintha egy kék tengerben fuldokló, két kézzel kapálódzó ember kérte volna a segítségemet abban a fekete kis pontban. Az a szúró tekintet…

Írta: Evelyne Langerh

Vártam, de Ő nem jött el...

Elszomorított. Bánatot okozott! Talán ez is csak ígéret vagy egy újabb becsapás? Nem lehet tudni, mikor mondanak nekünk igazat. SZOMORÚ vagyok. Nem jó ez a fájdalom. Pedig továbbra is CSAK szeretem, tisztelem.

Írta: Evelyne Langerh

Aki már nincs közöttünk

Hétfőn meghalt a teste és ma kezdi el életét a lelke egy olyan országban, ahol nincs háború, pénz, szegénység csak boldogság és béke. A teste már sohasem sérül. A testével ELTEMETTÜK a betegségét, de a lelke örökké ÉL. És emlékeink közt sem halt meg. Él Ő most is.

Írta: Evelyne Langerh

A távolról érkező segítség

Éreztem számban a sajt ízét, orrommal szippantottam be a húsféleségek illatát. De finom. Jó lenne enni belőle. Eszem, érzem a finom ízét, a füstölt sajtét... Istenem de finom. Aztán elkezdtek folyni könnyeim, kiálltam a sorból, tudtam, hogy nem engedhetem meg mindezt magamnak, majd holnap...

Írta: Evelyne Langerh

Barátságról

Ennyi volt a barátság részéről, ami nála el sem kezdődött, most befejeződött. Egy hülye könnycsepp hullik betűimre pacát hagyva a papiroson. Hiányozni fog… Megismertem egy embert, aki pont olyan érzékeny, sérülékeny, mint én. Szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Főleg az életünk…

Írta: Evelyne Langerh

A cirkusz (Álom)

A közönség egy emberként felhördült, ütötték, vágták egymást. Nem is EMBEREK, hanem ÁLLATOK voltak. A vér bűzlött, a gyűlölet a másik kezére fröccsent, az emberi ösztönön felülkerekedett egy állati ösztön.

Írta: Evelyne Langerh