56 Más szemmel.
Dátum: 2010. február 01. 00:48Műfaj: NovellaCimkék: kis, novella, forradalom, házak |  |
2006. október23.-án, Budapesten jártam, pontosabban a híres Korvin Téren, az 1956os magyar forradalom egyik színhelyén. Magammal vittem a Fényképezőgépem, nem is tudom csak úgy megszokásból. Ekkor hívták fel a Figyelmem a környéken lévő házakra,melyeken még ma is látszanak a golyó ütötte nyomok.
Azon az októberi napon úgy álltam itt, mint most. Kopottas külsőm már akkor is hagyott némi kívánni valót maga után, bár engem, egy cseppet sem zavart, végül is öreg voltam, már akkor is. Most meg! Na mindegy hagyjuk,
Ettől eltekintve büszkeséggel tölt el, ahogyan rám néznek, illetve felnéznek rám, hogy pontosítsak. Szóval, mint már mondtam, ugyan így álltam megszokott helyemen. Tulajdonképpen mindig is itt álltam, mióta az eszemet tudom. Furcsa mi? Mármint az, hogy a dolgok ahelyett, hogy változnának sokkal inkább állandók, legalábbis az én szemszögemből nézve. Akkor is figyeltem a járókelőket, mint valami szürke árnyak úgy jöttek mentek el mellettem, az idő is ezt a benyomást tette rám, az égbolt ugyancsak szürke egyhangúságába temetkezett. A villamosok csengetése törte csak meg ezt a szürke hétköznapot, legalább is eleinte. Mindig üdvözlöm őket, ahogy elhaladnak mellettem, szeretem a csengő hangját, kis fényt visznek a minden napjaimba.
Ám ekkor meghallottam azt a zajt, és rémület költözött belém, mert tudtam jól minek a hangját hallom, alig pár éve volt, mikor először hallottam. Eleinte nem is érdekelt igazán, míg egyszer csak egy erős ütést nem éreztem a testemen, elmondhatatlan fájdalom járt át, nem is gondoltam, hogy létezik ilyen érzés. Majd meg szokod, mondták a mellettem levők, azután elmagyarázták nekem mi ez a dolog, mi ekkora fájdalmat okoz. Most már jól tudom!
Nap, mint nap rengeteg féle hangot hallok, de ezt mind közül felismertem, ezt a mennydörgésszerű robajt, ezt a szélhez fogható, süvítő, több tónusú, magas intenzitású dörgést. Ahogyan azt is tudtam, hogy ilyenkor az emberek kikelnek magukból, és rohangálnak össze vissza. Alig hogy végére értem a gondolatmenetemnek, máris megláttam pár embert, akik ordítozva rohantak felém, mintha oltalmat várnának tőlem, de én senkit nem tudok megvédeni, még ha azt hiszik is. Ezt hitték azok is alig pár éve, még most is a hangját hallom annak a szőke férfinak, amint azt ordítja a többieknek schnel schnel. Nem tudom máig se mit jelent, és milyen nyelven mondta, ezek nem így beszélnek, mindenesetre nem sokra mentek azzal, hogy azt hitték én, megvédhetem őket, sajnos nem így történt, és pár óra múlva már ott feküdtek a földön, néztem a szemüket, de csak üvegesen tekintettek rám, tudtam, hogy ennyi volt vége nekik nincs tovább. A halált, ahogy ezek nevezik, már többször láttam, de sosem hatott meg igazán a látványa. Nem, mint ha gonosz lelkű lennék, csak épp nem tudom úgy átélni, mint ők, nálunk ez a dolog tabunak számít, és nem is beszélünk róla, tudjuk, hogy bekövetkezik és kész.
Na már itt is vannak, ahogy azt sejteni lehetett. Hétköznapi szürke emberek, amolyan egyszerű polgárok, valószínű gyári munkások.
Végig nézek rajtuk, elszántak, a tekintetük mindent elmond, az emberek gondolataik, vágyaik, a szemükbe van írva, ez legnagyobb gyengeségük, meg a tudás utáni szomj. Újítani, csak újítani, azt hiszik ezzel mindent, megoldanak,
Szerintük a változás, hozz új jövőt, nekik talán, de mi lesz velünk?
No csak, előbújt a nap is, árassz csak fényességet, nem szeretem a sötétet,
Nekem rideg. Különben is, olyan csodás az őszi évszak, az ezer színben pompázó
Falevelek, csodálatosak, de nem hiszem, hogy most bárki is azzal foglalkozna,
Hogy felfigyeljen ezekre, a dolgokra.
Jaj ne! Már csak ez hiányzott! Kérlek, ne használjátok azt az átkozott botot, legyetek ránk is kicsit tekintettel, nem akarunk elviselni több fájdalmat.
Miért nem figyeltek ránk! Ti folyton csak saját önző érdekeiteket véditek,
De velünk sosem törődtök. Miért, miért, és megint csak miért?
Hirtelen elönt a fájdalom, látom a bot fénylő erejét. Hát elkezdődött!
A fájdalom már élesen marja testem, és fokozatosan sűrűsödik, de ezeket nem
Érdekli, csak saját magukra gondolnak, az érdekeik előbbre valóak.
Már nem bírom tovább, elfogyott az erőm, már a szemeimet is célba vették, nem tudom vissza tartani a sírásom, a fájdalom egyre elviselhetetlenebb, meddig tart még, már csak ez jár a fejemben, semmi más.
Tessék erről beszéltem, máris egy üveges tekintet mered rám újra, ahogy így
Elnézem még 20nyarat, sem érhetett meg, nagyon sima az arca, és most már nem is fog, nem értem ezt a fajt. Próbálom, de nem megy, nem tehetek róla!
Érzem az én fájdalmam is egyre nő, már nem számolom az ólmokat, csak érzem. Sok, és még több lesz. Ordításom visszhangzik a város felett, s nem csak
Az enyém, több száz társam küzd a fájdalommal, a madarak felettünk köröznek
Szárnyaik csapkodják a kék eget, tudom mellettünk állnak, velünk vannak, már csak reméljük hogy nem tart soká, már, mint az elmúlás, ami ránk vár, hiszen említettem már,mi így nevezzük a halált. Lehet hogy mások is, de mi HÁZAK mindenképp.
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#17827) | 2010. február 10. 06:21 |
:-) | |
Válasz Janó hozzászólására (#17801). |
|
2. Nem Tom (#17745) | 2010. február 08. 08:25 |
Sziasztok, srácok. Miért van olyan érzésem, mintha egyszerre szólna a Club rádió, és a Lánchíd rádió? Tamás | |
| |
3. Pyrrhusz (#17726) | 2010. február 07. 19:34 |
Valószínűleg a többség nem volt ilyen, csak kiszolgálta a rendszert. 56ban a kommunista rendszer kiengedte kicsit a szelepet, ennek köszönhetően még 1989-ig irányíthatták ezt az országot. Ennek a levét isszuk még most is. Megfelelő irodalmat választok, amely nemcsak a fősodor könyveiből áll. A világ jobbításáért küzdő kommunista? Mondj egy olyant! | |
Válasz Janó hozzászólására (#17687). |
|
4. Pyrrhusz (#17724) | 2010. február 07. 19:25 |
56 kapcsán írtam azokat. Nagyszerű forradalom volt, de csak egy jól megrendezett színjáték. Egyébként meg Hegedűs András, az utolsó kommunista miniszterelnök unokája készített egy kiváló dokumentumfilmet. Felkereste őt Ausztráliában és elbeszélgettek. Érdemes megnézni! A nemzetközi szocialista az ugyanolyan, mint a nemzeti szocialista. Ugyanaz az embertípus.( nem keverendő a szociáldemokratával). | |
Válasz Janó hozzászólására (#17687). |
|
5. Pyrrhusz (#17462) | 2010. február 01. 18:12 |
akkor még nem éltem, de ma néhány témába vágó könyv elolvasása után úgy látom, hogy 56 egy jól megszervezett valóságshow volt, amin az elvtársak nagyon jól szórakoztak. | |
| |
