A Tüzijáték
Dátum: 2013. január 29. 21:43Műfaj: NovellaCimkék: forradalom, vicc, tüzijáték, játék, fantasy, fantázia, kaland, poén, vicces, ferkó |  |
Egy történet az 1956-os forradalomról. Fantasy mű, de milyen jó lett volna ha valóban tényleg így sikeredett volna. Bárcsak így és nem pedig hogy a muszkák győzedelmet arattak felettünk. Ez egy izgalmas történet és kicsit vicces is :P :) Ez a második novellám. Jó olvasást ^^)
A Tüzijáték !
Emlékszem a napra, a napra mikor kezem által változott meg a történelem. Sosem felejtem el, hisz azok az emlékek már örökre elmémnek rabjai lettek, és én is rabja vagyok már örökké ők nekik. Akkor volt hogy a muszkák betántorogtak kicsi országunkba. Miután hogy kitört az 1956-os forradalom, igen, október 22.-e még mindig jól emlékszem rá...
-De dédpapa. - szólt a kis fiú - A forradalom október 23.-án volt.
-Ne beszélj ilyen butaságokat, honnan vetted ezt? A tankönyvből? El ne hidd amiket ott mondanak, komolyan mondom, csodálkoznék ha nem lenne minden második szó hazugság benne. A forradalom már akkor elkezdődött mikor néhányan kiötlötték fejükben. S 23.-a csak a gondolatok kiteljesedésének a napja volt. Ez olyan mint a sakkban amikor te már tudod hogy miként fogsz lépni, s ezzel már bele is kezdtél de a cselekedetek csak akkor következhetnek mikor eljön az ő soruk. Na de mindegy is. Most te csak ide figyelj rám és ne szakíts félbe, akár 22 akár 23. - hőkölt rá a dédpapa.
-Mesélj nekem róla bővebben Ferkó papa. - kérlelte szép kedves hangjával és e hang meglágyította a szívét, nemet már nem mondhatott.
-Rendben, hol is tartottam, hmm, igen. Akkor 23.-a kedves dédunokám, legyen, te biztosan jobban tudod már nálamnál. Elvégre én csak egy habókos vénszivar vagyok s lehet egy picit már összekevertem a kettőt a hárommal. - Elnevette magát és megérintette közben szinte észrevétlenül hasának táját.
Mindegyis, na milyen szép idők is voltak azok, régebben, akkor még fiatal voltam, mármint 56-ban. 24 éves, és nem is volt még hozzám hasonló, sem bátorságomban, sem szerénységemben, "ebben a sorrendben" mivel ezekben én mindig felülmúlhatatlan voltam, többi erényemet is beleértve. Na aznap este a Bálok éjszakája következett, és úgy döntöttem hogy majd én meglepetésben részesítem a muszkákat, ha már képesek voltak ide tolni a képüket a mi határainkhoz, méghozzá ilyen ünnepen... (halkan felnevet ismét)...
1956, október 23... 21óra körül.
Helyszín: Ferkó háza. Jelenet az ablaknál.
-Kelj fel édes Ferkóm, hahó! Gyere ki, hát nem hallod? -kopogott egy ismeretlen az ablakon először halkan aztán egyre hangosabban, jújjújj de méghozzá milyen hangosan már - Na ébredj már fel, hahó!
-Na nehogy azt mondd hogy már megint rád jött valami, hagyj aludni.
-Mit akarsz én még meg se szólaltam - ásította el az asszony félálomban. - Ez kintről jön.
-Biztos Benji lesz az, csak ő képes még rajtad kívül ilyesmire, este felébreszteni.
Kopogtak tovább az ablakon, de Ferkó már ismét próbálná az igazak álmát aludni, ám csak végül kiszól az ágyából néhány mondatot.
-Ki az? És mit akar?
-Én vagyok az Benji, gyere gyorsan. - sürgette egyre erősödő hangjával.
-Én még alszok, mit akarsz? Inkább te is aludnál! - ordította vissza Ferkó.
-Gyere ki, újságot hoztam!
-Újságot? Miket beszélsz, miféle újságot? Én nem fizettem elő semmiféle újságra! - Jajj aludj már tovább édesem... - nyöszörögte az asszony.
-Nem olyat, hanem híreket te észkombájn. - Ekkor már Benji az ablakot kopogtatta két kezével, egyre erősebben irdalmatlanul.
-Az Isten áldjon meg, akkor sem megyek. - Jajj, menjél már mert betöri az ablakot te féleszű! - ordított rá erőtlenül az asszony.
-Ilyet el kell tűrnöm - sutyorogta - hogy az asszony féleszűnek nevezzen, szép. Az előbb még azt mondtad aludjak. Nem? - kicsit hangosabban - Na jól van megyek megnézem, de ha nem cibálom meg... hát akkor ne legyen Kemény Ferkó a nevem!
-Te és a keménység, mi? - hőkölt rá az asszony, szépen lassan magához térve, és elmosolyodva folytatta -Azt te már rég elvesztetted, mármint a keménységed. Legalábbis ott lent.
-Azt te már rég elvesztetted, nyanyanya. - csúfolódott és hozzátette - A kardom nem sárkányok megbökésére lett nevelve. Csoda hogy bírja.
-Mit mondasz? Nekem igen hogy szép kecses az alakom.
-Ezt alá is írom, neked minden kecses ami ott van 100 kiló felett. Mint a világrekordot tartó legsúlyosabb hamburger, vagy a szumó mesterek. Várjunk csak melyik vizi állat a te kis kedvenced?
Ja igen az a "kis" aranyos kecses BÁLNA!
-Mire célzol ezzel?
-Semmire, csak aludj nyugodtan szép kedves "kecses" alakú arám. Addig én megyek és megrázom ennek a bolondnak a pofafáját.
-Engedj be! - Az ablak végre megpihenhetett, mivel Benji már az ajtón dübörgött.
- Jóvanna, gyere be.
Beengedte és az gyors léptekkel betért házába, és az asztal mellett lévő székre ült fáradtan lihegve. Majd szépen lassan megnyugodott. A nagy ütem után végül elhalkult szuszogása. És így kezdte.
-A muszkák, a muszkák! Áttörtek a határokon.
-Micsoda? Azok miért jönnének? - Őszinte meglepődéssel tátotta el száját a nagy semmibe, méghozzá akkorára hogy egy kisebb sasmadár ki és be járhatott volna rajta. S elmosolyodva leült Benji mellé.
-Te még ezt se tudod! Hát kitört a forradalom, puskák döngtek a városban egésznap, nem hallottad?
-Hát én nem.
Dehogyis nem hallotta, igen jól hallotta, de nem kívánt tudomást venni róla, úgy gondolta biztos csak a kölykök duhajkodnak, s kedvük szerint a Bálok éjszakájára már előre durrogtatnak.
-Megjöttek a muszkák tankokkal s a fővárost már le is rohanták. Ide is eljutottak, de itt még akadtak néhányan kik ellenállnak!
-Na szép és mivel kívántok ellenállni?
-Nézz ki az ablakon! - mutatott az utcára Benji, közben elmosolyodott - Látod azt a szekeret?
-Igen, de mik azok a dobozok?
-Tüzijáték! - felelte elégedett arccal Benji. - Most szereztem egy zugárustól.
-Hát te megőrültél, azt mondod kitört a forradalom, itt vannak már az muszkák is, erre neked csak a szórakozáson jár az eszed. Nőj már fel kérlek!
-Hát nem érted? Muszkák egyenlő Tüzijáték.
-Aha... szóval ez nekik lesz - igen - és ez valamiféle furcsa ajándék? Nem értek a matekhoz.
-Nem! Ezzel kilőjük őket a csillagokra!
-Ja okés és kik is azok akik ellenállnak?
-Hát arra gondoltam hogy most te meg én lennénk!
-Ez már nem kérdéses, tényleg megőrültél, hogyha azt képzeled hogy ebben segítek. - Felállt az asztaltól és ekkor már éppen mutatta volna hogy merre van a kifele, mikor...
-Na hát hova lett az a te híres neves bátorságod? - ő is felállt lassan, kiemelve szavának erejét, mint amikor a kakas felborzolja tollazatát hogy tekintélyt parancsoljon maga körül. - Csak nem elpuhultál?
-Mit mondtál? - e szavakra füle is megmozdult, s lassan Benji felé fordult, szeme szikrázott akár csak a csillagszóróknak a fénye. - Elpuhultam??? Én?? - felbátorodott - fogalmad sincs róla hogy mikre vagyok képes.
-Na mikre?
Lassan összehúzta a szemét Édes Ferkó és azt mondta -Pakolj, máris indulunk.
Benji újra elmosolyodott de most egy ideig nem szólt többet, tudta eddig lehetett tovább a húrt feszíteni, mint jó muzsikás tudja mikor kell abbahagyni. És kisétált a házból felült a szekérre és ott várta meg utitársát.
-Hova mész Ferkó?
-Már mondtam horgászni megyek. miért kérdezed mindig asszony?
-Persze, este 10 órakor?
-Mikor máskor mehetnék ha a halak most kapósak. Mondom friss az infó.
Meghúzta a vállát és elindult kifelé, de az asszony nem hagyta szó nélkül.
-Csak nehogy leharapják a halak az apró kukacodat. - És elkezdett hangosan nevetni, Ferkó megrezzent s míg ment kifele halkan ezt dörmögte magában. - Te SÁRKÁNY!!! majd én megmutatom neked.
Este 23:50-kor, plusz - mínusz néhány perc.
Helyszín: Falu főtere. Jelenet: A Petőfi szobornál.
Mikor megérkeztek a főtérre sehol egy lélek, csak néma csönd. Tág szemekkel körülnéztek s ekkor pontosan a Petőfi szobor mellett megláttak egy muszka tankot ahol az rendületlenül lecövekelt. Rozsdás volt már, az ember azt hinné hogy ez az ócskavas már része a falu környezetének évek óta.
A népek pedig? Hát ismét semmi, valószínűleg elmenekültek fel a hegyekbe, vagy be az erdőbe. Nem tudni hisz végülis még Ferkó sem tudott az egészről. Mondjuk igaz a muszkák mindig csak a lázadó központokat támadták, akik nem okoztak gondot azt békén hagyták.
-Na gyere most kapjuk el. - mondta Benji halk de bátor hangon - most megcsípjük.
-Jó, fogd a tüzijátékot! Ezt a napot nem fogják elfelejteni sosem.
-Azt meghiszem. Gyere, kússzunk a közelébe, pont a lánctalpakhoz.
A föld amelyen kúsztak furcsán sáros volt, nem is egyszerű víz meg föld keveréke volt az. Vértontottak az napon. Felnőttek és gyerekek vérét, ártatlanokét és azokét kik a hazájukat védték, ez még jobban felbátorította mindkettőjük szívét. Hajtotta őket a bosszú vágya, és a reményé hogy ezzel talán megfélemlíthetik őket vagy legalább valamit elérnek, s azok örökre eltávolodnak hazánktól és nem mernek majd többé ide vissza térni. El is jutottak a lánctalpakhoz. Majd zavargást hallottak, a muszkák a legközelebbi kávézóban mulattak.
-Siessünk, kössük össze a kanócokat gyorsan és a tüzijátékot pedig osszuk el szépen, hogy a tank minden apró zegzugába jusson. Ez tényleg emlékezetes lesz nekik. - elmosolyodott, de arcában mélyen felfedezhető volt a riadalom. Mi van ha nem sikerül? Mi van ha ezzel csak felbosszantjuk őket? Kérdezte magától, de nem számított már itt vannak és mindenképpen megakartak nekik fizetni, így szó nélkül neki kezdtek mindketten a tüzijátékok elrendezésnek.
Kis idő múlva kb 9 perc után már szépen meg is oldották, jutott az tényleg a tank minden egyes kis porcikájára. De ekkor felfedezték őket. S egy perc alatt máris golyók záporoztak körülöttük. Lőtték őket a kávéházból, lőtték őket az épületek tetejéről, és lőtték őket mindenfelől. Ezért gyorsan meggyújtották a kanócokat és fedezékbe bújtak a szekér mögé. S akkor BUMMM...
Az égbolton a színek úgy ragyogtak mintha fellettek volna festve oda, piros és kék, zöld és sárga. Mind nagyon szépek, s a mintázatok nyomot hagytak az ég sűrűjében, a tank pedig lángra kapott, már ami maradt belőle. Nem gyenge egy tüzijáték volt az biztos. S mindez egy jó fél percig eltartott.
-De szép - mondta Ferkó az égbolt mezejét bámulva - Megcsináltuk.
-Meg.
Ennyit mondott s míg ezek történtek a golyók suhanása megszűnt és Ferkó feltekintett és látta hogy a plató üres... a többi tüzijáték ami még rajta volt mind eltűnt!
-Üröm az örömben Benji hogy akadt egy kis probléma.
-Mi az?
-Megloptak minket - felmosolyodott és folytatta - a plató üres, eltűnt minden. Nincs muníció.
-Hát persze hogy üres, mit vártál? Azt hitted ezt mind egyedül fogom végrehajtani? Mondtam hogy maradtunk még egy páran. - és felnevetett kicsit röhejesen, Ferkó úgy érezte most már biztosan hogy Benji tényleg megőrült!!!! De a nevetés amit hallatott Benji, mély örömmel töltötte el az ő szívét is. Már nem is félt.
-Ha ennek vége, eljössz velem pecázni?
-Ez honnan jutott eszedbe? Amúgy persze.
-A feleségemről.
Elkezdtek nevetni, egyre hangosabban, igazából már egyikük sem tudta min nevetnek, csak nevettek. Bárcsak mind tudnánk így néha-néha nevetni, önfeledten. Ekkor pedig a lövöldözésekbe még egy páran becsatlakoztak de ezek a lövések már nem őket vették célba hanem a muszkákat.
- Lőjetek!!! - hallatszott végre egy félre ismerhetetlenül magyarul hangzó szó, egy ismeretlen de biztosan magyar embertől.
Ekkor pedig újabb robbanások, ami újabb tüzijátékok sora volt. És fényárban úszott már a kávézó is, s lángtengerben a környező épületek teteje. Úgy tűnik néhány ügyes magyar ember hála az Isten adta házi pálinkának, kikevert egy pár jóféle házi molotov koktélt. Amitől a muszkák már fejvesztve menekültek.
"Nem tudom mi lett volna velünk ha több tank lett volna de azt tudom hogy győzedelmet arattunk."
Nemsokára már a lövések is elcsöndesültek. Előbújtak mind, és látták hogy már nincs mitől félniük. A lángok igaz már az épületek egészét marták, de sebaj. Olyan még nem volt hogy valahogy ne lett volna? Igaz emberek?
-Jókor érkeztetek meg, köszönöm testvérem. - mondta Benji.
-Mint mindig tudod hogy rám számíthatsz.
-Jaj da udvariatlan vagyok. Ferkó ő itt a testvérem Gábor. Gábor ő itt a barátom Ferkó. - kezet fogtak és köszöntötték egymást, de még nincs vége!
-Vigyázz!!! - hallatszott egy hang de már nem volt idő kideríteni kié is volt igazán a hang, csak Benji látta hogy egy megmaradt muszka fegyvert emelt rájuk és Ferkót célba vette. S mire az tüzelt már elé is ugrott, és a találat őt érte. Benji a földre zuhant. A muszkát gyorsan lelőtték és így már több kárt nem okozhatott.
-Hú asszem ez eltrafált. Érzem már nincs sok időm hátra. Talán most búcsúzok tőletek utoljára. Ferkó bocsáss meg nekem hogy belerángattalak ebbe. - mondta ezeket halkan fájdalomtól remegő ajkaival.
- Ugyan már ne beszélj félre, nem lesz baj. - felelte Ferkó bíztatva barátját.
- Ezek szerint már nem megyünk horgászni? - s kérdése köhögésbe fulladt.
- Dehogynem amint felgyógyulsz. Csak ne beszélj, pihenj.
- Már látom a fényt!
- Ne menj a fény felé!
- Nyugodj meg Ferkó, nincs semmi baja, a golyó csak karcolta. - mondta Gábor.
Benji egyből helyre rázódott és visszatért a hangja.
-Akkor jó, most gyertek segítsetek felállni.
-Te vén csavargó! - rákiáltott Ferkó Benjire és segített neki felállni.
-Azért csak finoman, ha tudnád mennyire fáj. Hisz végülis miattad lőttek meg.
-Jólvanna. - és Ferkó gúnyos szavain, újból nevettek mindannyian.
-Aúv, mondtam hogy ez még fáj!
-Bocs.
Furcsa mód ez este után a következő napokban hasonló esetek történtek. Először a környéken, s végül a faluk és városok egyenként kiüldözték a muszkákat. Most már se hírük se hamvuk nem maradt meg.
-Érted már kedves dédunokám? Ez a nap amiatt volt kedves számomra mert valami olyat tettem amiről nem felejtkeznek el sohasem.
-Értem Dédpapa, na köszönöm a mesét. Én mentem aludni.
-Nincs mit gyermekem. Menj csak.
Hmm, az a nap örökké emlékezetes marad számomra, sosem felejtem el mert sebe még mindig oly erősen ragaszkodik hozzám.
Ekkor pedig Ferkó felemelte pólóját. És ott volt a nyoma a golyónak, egy karcolás hasának oldalán.
A mesélés felidézte benne a régi időket, a régi sebet s látta a hajdani seb elhalványult nyomát. Szinte érezte is újra. De miért nem mondta el az igazat az unokájának? Miért mondta azt hogy Benji sérült meg ő érte? S miért cserélte fel a szerepeket, miközben ő és Benji tudták csak igazán, hogy kettőjük közül ki volt veszélyben. Aki kiötlötte hogy elűzik a muszkákat, aki tüzijátékkal megrakott szekerével megérkezett barátjához, s azt rávette hogy csatlakozzon hozzá és végül még meg is mentette az életét. Bátorságát és hősies tettét leplezni kívánta de miért? Miért tagadta ezt Ferkó magában, és miért állította be szegény otthon alvó barátját hősnek, Benjit, miközben az még csak el sem akarta őt kísérni a harcra. Talán azért mert Ferkó tudott valamit, egy titkot, hogy Benjinél nagyobb hős még nem született. Mi volt az a TITOK?? Mi lehetett? Na erről majd még mesélek.
VÉGE.
2013.01.29. 21:19
Nem, még nincs VÉGE!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
