A csodálat tárgya
Dátum: 2013. június 17. 22:01Műfaj: EgyébCimkék: macska |  |
"Irigyelnek, mert azt feltételezik, hogy különlegességed és a téged körülvevő csodálat tudatában élsz. Bizony, az irigyeid kizárólag a csodálóid közül kerülhetnek ki!"
Kedves Alkotótárs!
Hiszen ezek irigyelnek! A tehetségért, a művészi sikerért, az alkotás öröméért. Irigyelnek kincseid bosszantóan imponáló mivoltáért, hiszen míg főzni vagy aktát tologatni szinte mindenki tud, az írás kivételes tehetségnek számít. Irigyelnek, mert azt feltételezik, hogy különlegességed és a téged körülvevő csodálat tudatában élsz. Bizony, az irigyeid kizárólag a csodálóid közül kerülhetnek ki! Kitartásod jelzi számukra örömöd folytonosságát, hogy újra és újra tudsz meríteni bárhonnan, hiszen ami másnak csupán egy élmény lenne, számodra egyben ihletet is jelent, mely segítségével újat alkotsz, műved pedig újabb tápláló örömforrásod. Gazdag vagy, mert olyasmid van, amivel értéket tudsz teremteni mások és saját magad számára.
Mit tehetnének hát szegény párák? Megpróbálhatnának ugyan a saját örömforrásaikból táplálkozni, ha lenne ahhoz elég alázatuk, intelligenciájuk és derűlátásuk, hogy felismerjék azokat, no de mennyivel könnyebb elvenni a másik ember jókedvét! Bár ne hidd, hogy az így szerzett örömük valódi! Kielégülést nem nyertek, előre nem jutottak, csak némi hamis alapot gyártottak ahhoz, hogy a környezetüknek – és talán saját maguknak – egy pillanatig eljátszhassák a győztest.
Nos, aki pedig csak a korodba bír belekapaszkodni, talán keresett, csak éppen nem talált mást, amivel piszkálhatna. Mintha lehetne egy adott körülmény erény vagy bűn. Tudja ezt az is, aki ezzel játszadozik, de kicsinyes vágyaktól fűtött pillanatnyi céljához igazán jól jön ez a kis ferdítés. Szerintem nincs szükséged ilyen emberekre. Habár leginkább nem a jól felfogott érdeked szabja meg, mit és meddig engedsz be, hanem a lelki beállítottságod, a toleranciád, a jóságod. Ez nem kritika, csak megállapítás, amely a legtöbbünkre ugyanígy érvényes lenne. Szavaimnak éppen az a lényege, hogy a másik fél, ha valamely elidegeníthetetlen tulajdonságodat nem hajlandó elfogadni, azzal azt a szándékát fejezi ki, hogy nem szeretni áll szándékában. Mivel ellene semmit el nem követtél, erre az indoka csakis az lehet, ha lényed valamiért kisebbségi érzést kelt benne, ő pedig sajnálja tőled a csodálatot, amit kiváltottál belőle. Érdekes jelenség, ugye? Megfigyelheted, az ilyen ismerős kizárólag akkor tűr meg, ha alkalmat szolgáltatsz neki, hogy szánakozzon rajtad. Így kompenzálja a hiányzó írói vénáját, vagy a tiédhez képest hanyatló külsejét.
Ahogy magamat ismerem, mi az ilyen ismerősöktől csak úgy szoktunk megszabadulni, hogy engedjük őket addig tombolni, amíg egy olyan pontig el nem merészkednek, ahonnan már valóban nincs bocsánat. Addig egyszerűen nincs bátorságunk kiutasítani őket a köreinkből. Nem szoktuk meg, hogy így kelljen fellépnünk, és nem is tanítottak meg rá. Nekem is volt egy nagy irigyem. Sokáig foglalkozott azzal, hogy az életemet keserítse, én pedig tűrtem a közös ismerősök miatt. Amióta viszont olyat tett, ami nem csak nekem gyanús, hanem a közfelfogás szerint is nagy pofátlanságnak számít, még hálás is vagyok a megkönnyebbülésért, amit a kapcsolatunk vége hozott. Elcsépelt mondat, de találó: jobb a rossz vég, mint a rossz vég nélkül. Azt viszont itt és most Neked megfogadom, hogy a legközelebbi ilyen ismerősnek már az elején sem fogom megengedni, hogy bántson.
Puszi,
Macsek
Eddig 7 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#27476) | 2013. június 20. 06:05 |
Kedves Éva! Rossz helyre érkezett a guglid, vagy nem olvastad el azt a cikket amiből idézel. Széchenyit ilyen vádak alapján csukták Döblingbe. De, ez csak ürügy volt az eltávolítására. Arról,nem is szólva, hogy nem írt napi egy-két-há...novella féleséget, úgy mint te.Még valamit: természetesen én is akkor szólalok meg, amikor akarok, Ebben csak a moderátor akadályozhatna meg, mint ahogy téged is. De, ez nem megy. :) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27463). |
|
2. Zseva (#27463) | 2013. június 19. 07:40 |
Kedves Tamás! Éppen az használja ezt a görög szót, "grafománia", aki bár tudja ennek a jelentését, mint ahogyan mások is, ha utána néznek... (ma már a számítógép világában nincs lehetetlen, csak tehetetlen...) De nincs okom feltételezni rólad, hogy el is hiszed azt, amit a másikra megpróbálsz ráhúzni... Élvezed?... "Mert, miért lenne az íráskényszer, ill. az írásdüh "kóros írásszenvedély" is egyben? Épp a legtevékenyebb, azaz legnagyobb magyar esete bizonyítja, hogy a kettő közé nem lehet egyenlőségjelet tenni! Miért is nem?"... kedves Tamás? Ajánlom neked olvasásra, mert mindig akkor szólalsz meg, amikor éppen nem kéne,... az erről szóló tanulmányt! Kedvenc filmem volt egyébként a "Minden lében két kanál!"... olyan mosolyra fakasztó... :-) Csak szerényen megkérdezem, te hány lapáttal szórod ilyenkor egy alkotótársadra? | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#27450). |
|
3. Macska (#27455) | 2013. június 18. 15:50 |
Kedves Tom! Köszönöm a válaszodat! Ebből jöttem rá, hogy itt módom van utólagos szerkesztésre. Meg is tettem, bár meg kellett rágnom, mi lenne ideillő. Megszólítás nélkül mégsem levelezhetek. Beírtam hát, hogy „Kedves Írótárs!”, de elszégyelltem magam, mert nem tartom magam írónak. Amatőr írónak igen, és azt is csak a saját fogalmaim szerint. (Az önbizalom gyakorlása még hátra van. :-) Egyelőre a diplomáciával birkózom.) Majd beírtam, hogy „Nőtárs”, de ez azért nem tetszett, mert az írásom nem az egyik nemhez és nem is a nemekről akar szólni. Végül érkezett egy szikra, azt hiszem, sikerült némileg általánossá tenni a megszólítást. Azért a továbbiakban igyekszem megmaradni függetlennek a témaválasztással. :-) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#27450). |
|
4. Zseva (#27452) | 2013. június 18. 14:50 |
Kedves Macsek! Nem csak azért, mert személyemnek szól, hanem mert másokat is foglalkoztató kérdést feszeget ez az írásod, ami nagyon jó! Köszönöm neked, hogy megértettél... de némi magyarázatot írtam a Ködmadár "Lélek-tükör" cikkéhez, hogy más is értse nem mindig tudunk egy hsz-ben mindenre kiterjedő és érthető módon kifejezni magunkat... Erre nem ad lehetősége a rövid tőmondatok, szavak... ezért félreérthető lehet mások számára. Lásd. Nem Tom hsz-ét. Sajnálom. :-) | |
| |
5. Nem Tom (#27450) | 2013. június 18. 13:09 |
Kedves Macsek! Nem ismered a csodálat tárgyát, kölönben meg sem írtad volna (amúgy nevek nélkül helytálló) cikkedet. Sem az irásai, sem az emberi nagysága nem irigylésre méltò. Az, hogy valaki a rengeteg szabadidejében éli ki grafomán hajlamát, nem irigylésre méltò. Te csak azt látod, hogy valakit üldöz a sors. (Szerinte) Az igazság az, hogy ő nagy lapáttal hordta a kakát mindenkire, és lassan elérkezett az igazság pillanata. Most itt zsirdogàl a kebleden. Maradjunk annyiben, a cikked jò, és ha a címzést lehúzod, izibe kapsz egy ötöst! | |
| |
6. Macska (#27449) | 2013. június 18. 10:26 |
Kedves János! Valóban, csak egy hozzászólásnak indult ez az írás, de abban a rovatban sehogyan sem akart elférni. Márpedig látva a másik fájdalmát, nagyon megesett rajta a szívem, és nem akartam magamban tartani a vigasztaló szavakat. Inkább úgy fogalmaztam, hogy mindenki elolvashassa és hozzászólhasson. Talán okosabb lettem volna, ha elhagytam volna a megszólítást. Nos, diplomácia terén még van mit fejlődnöm. :-) | |
| |
7. Bányai János (#27448) | 2013. június 18. 09:08 |
Kedves Macsek! Írásod személyes jellege kizárná, de ennek ellenére, megemlítem: Sajnos még mindig előfordul, az író magánéletét értékeljük a mű helyett. | |
| |
