Addig igaz, amíg...
Dátum: 2013. szeptember 18. 10:07Műfaj: PrózaCimkék: tisztelet, megbecsülés, szeretet, határok |  |
Mondhatunk mindent egymásnak, amíg nem vesszük azokat komolyan. A vicc kategóriájába soroljuk. Addig, amíg egymásra szórakoztatásunkra mondunk ki durva szavakat,.. - azért mondom, hogy "durva", mert annak is tartom -, még ha igaz is lenne...
A te bajod, hogy nem álltál le időben! Mint annyiszor belementem már a játékaidba. Egyáltalán nem tetszett, mégis folytattad. Amiket mondtál, és ahogyan, ha - korábban - számon is kértem, mindig azt mondtad, vicc az egész, csak egy játék, ne vegyem komolyan.
Tudnod kellett volna, meddig, az addig, hiszen ismertél, egy idő óta.
Mit akartál elérni ezzel? Hiszen mindent megkaptál, amit akartál. Nem volt elég?
Mondhatunk mindent egymásnak, amíg nem vesszük azokat komolyan. A vicc kategóriájába soroljuk. Addig, amíg egymásra szórakoztatásunkra mondunk ki durva szavakat,.. - azért mondom, hogy "durva", mert annak is tartom -, még ha igaz is lenne...
Ismerhettél. Tudhattad volna, csak egy pontig hagyom. A régi rossz énem kerekedett felül egy bizonyos idő eltelte után, aminek az előidézésére igen nagy képességed volt. Erőszak, erőszakot szül... ezt nem tudtad?
Mit gondoltál? Mi köthet össze két embert, ha nem a múltjuk, ebben a korban? A rossz beidegződéseik levetkőzése. Ha tettünk volna érte valamit? De se te, se én nem értünk el idáig. Kioltottuk egymásban a maradék szándékot is. Vége lett még ennek a felismerése előtt.
Gonosz erők az okai? Vagy te, vagy én?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
