A kabát...
Dátum: 2011. október 29. 08:26Műfaj: VersCimkék: születés, bűn, feloldozás, eggyé válni, megpihenni |  |
A kabát.....
Mikor Tőled Isten - Eleve elrendeltettem,
S általad e sárgolyóra leszülethettem,
Fehér tiszta volt az a kabát, mit viseltem,
De mára aztán - Nagyon is megviseltem!
Születésem után, ahogy múltak az évek a napok,
Ahogy nőttem, egyre - másra jöttek a gondolatok.
Volt, közte jó is, jobb is, de közte sok gonosz,
Ez az, mi az embernek sok gondot okoz.
A fehérből szürke, majd fekete lett.
Rengeteg bűnt magára vett.
A végére olyan nehéz lett ez a ruha,
Amit már, nem bír el az embernek fia.
Letenném én már ezt a nehéz ruhát,
Viselje most már más is tovább!
Ma éppen, ötven kilenc éves ez a darab,
Kinőtte már, a benne élő - meggyötört rab.
Volt, amikor éheztem, könnyeztem, véreztem.
Volt,amikor éreztem, volt amikor kérdeztem,
De miért? - Sokszor nem jött - nem volt válasz!
Ma már tudom. - A bűn az! - Ami, tőled elválaszt.
A bűn az, ami akkorára tudja építeni azt a falat,
Hogy már nem látni át, s nem hallani hangodat.
Azt a hangot, amit mindig is kerestem,hallani véltem,
Mikor a bűntől elestem, s tőled feloldozást kértem.
Amikor nékem szabad akaratot adtál,
Azt hittem, végleg - magamra is hagytál!
De, mára - már biztosan tudom!
Végig velem voltál - ezen a göröngyös úton.
Egyszer, leteszem e földi kabátot,
Ezt az elnyűtt, rongyos, gyászos ruhát.
Szeretne e Lélek hazamenni, haza - ,s meglátni,
Végre! - Ennyi idő után, most már Teremtő urát.
Menni, menni! - Majd Istenben megpihenni.
Vele eggyé válni - Örökké eggyé lenni.
Mi lehet ennél szebb és drágább dolog?
Hisz a Világegyetem, benne, s körülötte forog!
2011.október 29.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
