A fölfelé vezető út
Dátum: 2012. október 07. 17:01Műfaj: NovellaCimkék: visszatérés, kör, keret, emlék, elmélkedés, ház, lépcső, számok, halál, születés, siker, cél, élet |  |
Kinyitotta az ajtót, és belépett a lépcsőházba. Komor, egyhangú, fehér falak. Betonszürke lépcsők. Sárgaajtós lift. Egy celluxszal felragasztott kis cetli jelezte, hogy nem működik. Elindult a lépcső felé, és megfogta a jéghideg korlátot. Megborzongott.
Kinyitotta az ajtót, és belépett a lépcsőházba. Komor, egyhangú, fehér falak. Betonszürke lépcsők. Sárgaajtós lift. Egy celluxszal felragasztott kis cetli jelezte, hogy nem működik.
Elindult a lépcső felé, és megfogta a jéghideg korlátot. Megborzongott.
Földszint. Bizonytalanul rakosgatta lábait egymás elé, miközben teljes testsúlyával a korlátra támaszkodott. Útközben megfigyelt minden lépcsőfokot, szemügyre vette a lépcsőházat.
Első emelet.
Második emelet.
A harmadik emeletre érve vidám hangulata kerekedett. Bohóckodott, nevetgélt, de a korláthoz mindvégig, feltétel nélkül ragaszkodott. Nem engedte el. Két kézzel fogta, de már nem támaszkodott rá teljesen.
Negyedik, ötödik, hatodik emelet.
A hetedikre érve már csak egy kézzel markolta. Azonban a jókedve nem lohadt le. Kellemes érzésekkel töltötte el a megannyi kedves emlék, amire visszagondolt. Az olyan jóbarátok, akik mindig kitartanak melletted, még akkor is, ha rajtakapnak, amint beszöktél a lányok öltözőjébe. Vagy aki süteményt vitt neked a kórházba, amikor eltörted a lábad, miután felmásztál egy magas fára és leestél.
Nyolcadik emelet.
Az első szerelmére gondolt, akinek anno még verset is írt.
Kilencedik, tízedik emelet.
Eszébe jutott az élmény, amikor az iskolában megkapta az első egyesét. Ettől kissé elhalványult a mosoly az arcától.
Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom…
Tizennegyedik emelet. Kicsit megtorpant. Úgy érezte, elfáradt. Mi a francért nem működik a lift? Hát ezért van a lépcsőháznak gondnoka? Már rég hívnia kellett volna egy liftszerelőt. Nem akaródzott továbbmenni. Azon gondolkozott, hogy visszamegy a földszintre, becsönget a házmesterhez, és megmondja neki a magáét.
Ránézett a korlátra, amit két ujjával már csak lezseren érintett.
Továbbment.
Tizenöt, tizenhat, tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc.
Elengedte a korlátot. Már esze ágában sem volt visszafordulni. Megállíthatatlanul tört előre. Futott. Mindent megtett azért, hogy minél előbb a tetejére jusson minden egyes emeletnek. Az óráján mérte az idejét, és igyekezett minden újabb lépcsősorral megdönteni az előző rekordját.
A harmincadikon megunta. Kissé lihegve lassított a tempón, és inkább újra gondolkozóba esett. De most nem a régi élmények foglalkoztatták. Vajon befizette a törlesztő részletet az autóra? Igen. Persze, hisz a délutáni műszak után rögtön intézte. Pénzt is vett fel. Pipa.
Negyvenedik emelet. Most épp a csodálatos felesége és a gyönyörű gyerekei jutottak eszébe. A legidősebb már tizenöt éves.
Egy idő után már nem is figyelte, hogy hányadik emeleten jár. Persze, ha a falra néz, mindegyik emeleten ki van írva, de már nem foglalkoztatta ez a jelentéktelenség.
Az ötvenediken újra megtorpant egy kis időre, miután elolvasta a falon az emelet sorszámát. Máris itt tartana? A tízen-akárhányadikon még azt hitte, sosem ér fel. És hirtelen ötven. Innentől már messzebb van a földszint, mint a teteje.
Nem sietett hát. Tudta, ha egyszer felér, nem lesz más gondja, minthogy beleüljön a hintaszékébe és elpipázgasson.
Eddig eszébe sem jutott, hogy megszámolja, hány lépcsőfok tesz ki egy lépcsősort, pedig már félszázat megtett.
Huszonkettő. Most már ezt is tudjuk.
Hatvanadik emelet. Érezte, hogy már nagyon elfáradt. Ránézett a korlátra, sóhajtott egyet, majd újra megfogta.
Először egy kézzel.
A hatvanharmadikon már kettővel.
A hatvanhetedik emeleten újra, teljes testsúlyával nekidőlt.
Hetvenedik emelet. Az utolsó lépcsősor utolsó lépcsőfoka után sóhajtott egy utolsót. Akkorát, amekkorát még nem sóhajtott, amióta fölfelé jön.
Majd szép komótosan, halk puffanással eldőlt és mozdulatlan maradt.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Stonecutter (#25971) | 2012. október 09. 00:57 |
Igazad van, javítom is :) | |
| |
2. Nem Tom (#25966) | 2012. október 08. 20:46 |
Írsz egy jót, és adsz egy **** címet. Közöm nincs hozzá, de ez a véleményem. | |
| |
3. Siwiec Mieszko (#25964) | 2012. október 08. 19:47 |
...ettől egy kicsit elhalványult a mosoly az arcán.. ...tizedik... ...egyik kezével már alig-alig érintett, csak a két ujját... a fenti visszafacsarintott kifejezéseket kivéve nagyon tetszik az írásod lendülete van, érdekes, elméláztam rajta egy kicsit, csak egy percre :) | |
| |
