Álomlovas .

Szerző: Neubauer JózsefDátum: 2013. március 16. 22:40

Műfaj: NovellaCimkék: az igaz szerelem, az első szerelem, mi örökké megmarad az emlékeinkben

Minden feléled,leébred a téli álmából,csak a fiú nem,ki hosszú évek óta,ugyanabban az álomban él még.Fél felébredni,mert fél ,hogy elveszítené,ki az övé már örökké.

Álomlovas.

Kora tavaszi ,csendes,gyönyörű napos idő a mai.A fű most éled téli álmából ,élénk zöldre váltja ,kifakult színét.Az ibolya élénk kék tónusokkal nyitja ki szirmait.Halk ,gyenge fuvallatú déli szél ,meleg levegővel járja át a mezőt.A vetések átvészelték a kemény téli fagyot ,most növésnek indulnak ,hogy majd termést hozzanak.Minden megy ,a természet alkotta ,időjárás irányította menetrend szerint.A férfi ,mint mindig ha jön a tavasz ,kisétál és lefekszik ,oda arra a helyre ,ahol sok,sok évvel ezelőtt,egy gyönyörű lánnyal volt.A lány, ült és mélyen gondolataiba mélyedve ,a tájat nézte.A fiú nem szólt ,nem mert ,vagy nem akart ,-az idő titka marad már-.ott feküdt ,és az eget kémlelte,de a lányra ,mindig rá,rá nézett.A szeme, bár az égen köröző madarak látványa is leköthette volna ,mindig ,mint ha egy mágnes vonzaná ,a gyönyörű ,formás testet ,hosszú barna hajat nézte ,min a napsugarak ,meg,meg pihentek ,és csillogóvá varázsolták azt.Nézi az eget ,az egerészölyv lassú násztánca ,köröket rajzol az égre,a bárány felhők ,mintha láthatatlan juhász terelné őket ,lassan át haladnak a láthatáron ,Érzi, milyen jó lenne most lebegni ,repülni ,elszakadni ettől a gonosz földtől .Feje, most is ugyan ott van, mint ahol a lány ült ,az érzés, mi át járta egész testét,a gondolattól ,hogy mos a lány ölébe is hajthatta volna fejét ,furcsa bizsergető ,kellemes melegséggel átitatva ,nagyon jó volt.A ruha illatát ,a kemény combok ,izmait ,a lány simogatását ,mind mind átélte.Olyan szép ,olyan jó,azt kívánta ,bár csak soha ne lenne vége ,őréké szeretné ,ezt akarja érezni ,a gondolataiban ,raktározni,soha senki ,ne lophassa el .Ez az övé ,nem lehet senki másé,ilyet nem érezhet senki .Mégis ,tudta ha feleszmél ,felébred ebből a gyönyörű álomból ,már el is vesztette őt .De megint kimegy ,és ha kell ,kimenne ezerszer ,csak ,hogy átélhesse, hogy mindig ,övé lehessen a lány.A nap is elbújt ,a juhász elaludt tán ,a bárányfelhők egy csoportba gyűltek ,fátylat vonva ,a nem rég még szikrázó nap elé.Elindul ,lassú léptekkel ,vissza,visszanéz ,ott látja a lányt ,tudja ,az emlékeiben ,megvárja őt .Jön majd ,egy nap, mikor megint eljön ,a hely ,a lány .az emlék ,a vágy öröké az övé már