A nagyvonalú, a pánikoló és a versengő
Dátum: 2013. november 15. 01:29Műfaj: PrózaCimkék: macska |  |
Kedves Olvasóim! A napokban részem volt néhány igazán jóízű baráti beszélgetésben, ahol meggyőződtem róla, hogy nem vagyok egyedül a tapasztalataimmal, sem az azokból eredő érzéseimmel. Így hát bátorkodtam tollat ragadni…
Ha van miből adakoznom, hát eldöntöm, hogy adok-e. Ha van valamim, amit nagyra tartok, elhenceghetek vele az egész világnak, de akár ellen is állhatok a kísértésnek. Büszkeségemet vagy sérelmemet odadörgölhetem a másik orra alá, hadd üsse meg a guta, de valójában nem muszáj ezt tennem, ha csak különben engem meg nem üt a guta.
Azt tudjuk, hogy nagyvonalú csak abban a helyzetben lehet az ember, ha megteheti. Az is egyértelmű, hogy aki egy helyzetben képes volt nagyvonalú lenni, dönthetett volna kicsinyesen is. Csak egy kapcsoló odabenn, ennyi az egész.
Úgy gondolom, hogy ugyanez a helyzet fordított esetben is. Kérkedtél valamivel? Rúgtál még egyet egy szerencsétlenbe? Jól beszóltál? Simán kihagyhattad volna. Voltál abban a helyzetben.
Elgondolkodtató, vajon miért van erre szüksége bárkinek. Azt hiszem, a saját csomagjától próbál megszabadulni, méghozzá a forró labda módszerrel: ami saját magán bűzlik neki, azt igyekszik rákenni a másikra, lehetőleg észrevétlenül. Értem én, hogy valamitől fél a szerencsétlen. Azt hiszem, attól, hogy alul marad. Különbséget csak abban látok, hogy melyiküknek mennyi energiájuk maradt a csatározásra – harcnak ezt nem nevezhetem. Eszerint megismertem pánikolókat és versengőket.
A pánikoló, bár nem a barátunk, vele könnyebb a dolgunk, mivel ő szorultabb helyzetben van, kapkod, és hajlamosabb hibákat elkövetni. Ellenben a versengő kemény dió tud lenni. Ő jó dolgában veszett meg, és nem bír magával. Minél több a szabadideje, annál rafináltabb terveket alkot, és annál gyakrabban. Amíg bele nem szalad egy jó nagy pofonba, nem nyugszik. Ügyködéseire időről időre számítani kell. Ha egy mód van rá, le kell építeni, legalábbis más módszert még nem láttam működni, ahogyan kicsinyesen versengő embert jószántából visszavonulni sem.
De miért is tart annyira attól, hogy alul marad? Nos, mert van neki mitől. Ezt nála jobban senki nem ítélheti meg, és nála hitelesebben senki nem hozhatja a világ tudomására.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28741) | 2013. december 08. 11:48 |
És mi a válasz? Kedves Macsek! :-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#28656). |
|
2. Macska (#28656) | 2013. november 19. 18:01 |
Kedves Éva, Kedves János! Köszönöm! Kicsit megkésve tudtam most válaszolni. :-) | |
| |
3. Zseva (#28655) | 2013. november 18. 08:24 |
Kedves Macsek! Rég olvastam tőled. De mint mindig, meg tudsz lepni talányos, gondolatokat ébresztő írásaiddal. Mindhárom típus beazonosítható, lelki szemeim előtt sorra megjelennek. Alkalmam volt megtapasztalni így is, úgy is ezen jellembeli hiányosságokat. Gyarló az ember. "Tehetné, mégsem teszi..." Ha egyik, vagy másik jellembelit megtapasztalom magam is megfogalmazom csak másként: "sarokba szorított ember", vagy "pitiáner"... mindig van egy kívülálló, aki azt mondja: "ne szarj be"... Szerintem nem lehet jól kijönni egyik jellemzőből sem... legalábbis nem tartósan. Puszillak, Éva | |
| |
4. Bányai János (#28654) | 2013. november 17. 19:51 |
Kedves Macska! Nagyvonalúan, kicsinyes, versengve pánikoló, ismerősünkkel valóban nem tudunk mit kezdeni!-D Jó írás, gratulálok! | |
| |
